A keresés kezdete 1 nap

Reggel. Álmomban nem találkoztam a bátyámmal az éjszaka során. Többször felriadtam és elsírtam magam. Haku mindig fent volt mikor felkeltem. Aggódott, akar hányszor meglátott fel ülni megölelgetett majd meg csókolta a homlokom és visszafektetett. A levegőm nem akadt el még. Elkezdtem öltözködni, és hát kicsi gyorsabban mozogtam.-Fura.-álltam meg teljesen készen. Megnéztem a naptárt. Ma még csak 16-a van nem ma lesz a szülinapom. Ekkor döbbentem rá. Már csak egy hét, egy hét és szörnyeteg leszek, meg kell találnom a bátyám. -Haku!, nem megyek suliba.-mondtam majd elmentem meghánytatni magam. Haku szaladt utánam. A mosdóba nem jöhetett be,de hallotta a hangokat.-Bolond, ne tedd.-üvöltött. Amikor kihánytam minden bennem lévő ételt, folyadékot, sikerült el indulnom kifelé. Haku közben üvöltözött. Néhányan kinéztek a szobákból. Amikor kiértem, megbotlottam a küszöbön és megfejeltem az ajtó félfát. Haku miután megpillantotta a véres fejem, felkapott és be vitt a szobába, mivel homályosan láttam, nem értettem hogy mi volt az a vörös csáp szerű valami ami hatalmas, de mégsem akkora erővel hogy kiszakítsa az ajtót, csapta be. Amikor Haku arcára pillantottam, a szeme, valahogy mások voltak, de homályosan láttam. Majd teljesen elsötétült minden. Fel riadtam, hirtelen hideg vizes dolgot éreztem a homlokomon. Amikor kitisztult a látásom az egyik nevelő hölgyet láttam meg. -rendben vagy?.-kérdezte a nevelő., közben fel ültem és Hakut pillantottam meg a másik ágyon feküdve bekötözve a testét.- Mi...mi..történt vele?.-megrémültem, mintha a szívem elkezdték volna szorongatni. Nem tudom mi történt vele, valószínűleg a nevelő sem tudja így hát felesleges is volt megkérdeztem.- nem tudom, amikor le jött szólni hogy te rosszul vagy mondtam neki hogy 10 perc és megyek, közben ő feljött és amikor felértem a földön fekve találtam rá véresen, és hát bekötöztem a sebeit de már pár órája eszméletlenek vagytok.-felelte a hölgy- Haku.-mentem az ágy mellé.-tanárnő kérem menjen ki.-mondtam.-már jól vagyok.A nevelő tanárnő ki ment én pedig sírva az ágya mellé ültem.- nem veszíthetlek el, pont most van szükségem  rád.-miközben ezeket mondtam a könnyeim rá cseppentek a kezére amitől felébred.-hmm.-nézett rám.-mi ez a kötés.-tapogatta végig a testét majd leszakította.- Te baka...pihenned kell.-kiabáltam könnyes arccal.  - Miért sírtál?.-kérdezte.-Miattad de hülye.-mondtam a kezembe temetve az arcom.- Engem ne félts.- húzott maga mellé.- de igen is féltelek, a bátyám után te vagy az első fiú akit közel engedtem magamhoz, persze a bátyám csak a bátyám, de de nagyon fontos volt, a mindenem volt, majd mikor eltűnt, nem tudtam mit kezdeni az életemmel.-mondtam sírva hozzá bújva.szorosan magához ölelt. Majd megjelentek azok a képek előttem amilyennek láttam el ájulásom előtt.-Haku?..-húzódtam el tőle.- Tessék hercegnő.-Először is, te lökött tudod kit hívj hercegnőnek te galamb, másodszor pedig mik voltak azok a csápok amik becsukták az ajtót és miért volt fekete a szem golyód és vörös a pupillád.? Haku arca mintha hirtelen elfehéredett volna.-Csak be ütötted a fejed és képzelődtél.-mondta és közben a hajam turkálta.- Haku, még ma el kell indulnunk a bátyám megtalálására.-mondtam.-de hát hercegnő, a bátyád halott, nem?.-nézet rám, én persze pufii kis vörös fejjel néztem ár ugyan is megint hercegnőnek hívott.- Te tökkel ütött idióta, meg mondtam h ne hívj hercegnőnek. TE töltött galamb.-mosolyogtam.-Akkor te meg ne hívj galambnak..-mosolygott rám.-Nah de a témára visszatérve, igen a bátyám meghalt, de álmomban meglátogatott, és el mondott nekem valami fontosat...-Mit?.- hát ez eléggé bizarr dolog...-De mondd.-nézett rám.-de Haku, nagyon hogy is mondjam az én dolgom.-kezdett remegni a hangom.-az istenért mondd már...-nem.- de.-nem.-de-mondta.-neem na-böktem oda.- Nyögd már ki basszus, ha nem mondod el hercegnő leszel.-mondta.-nah jó te galamb. Az van hogy amint betöltöm a 16-ot egy szörnyeteg leszek, egy olyan szörny aki vámpír de olyan képességem lesz hogy vissza tudom hozni a halottakat az életbe és a bátyám ezt álmomban közölte velem, a születés napom pedig a jövőhéten van..-mondtam.- nem akartam hogy tudd.... hogy egy szörnyeteg leszek.-mondtam, szomorúan nézve rá.- semmi baj.-simította végig az arcom.-nem leszel szörny, vannak..nálad..sokkal..veszélyesebb és gyilkosabb természetű szörnyek..-mondta Haku a szemembe nézve.- Jahh, igen...a ghoulok..-mondtam oldalra fordítva a fejem. Haku el engedte az arcom és  az ablak elé állt. Mellé álltam törpe méretemmel.-mondd Haku, te találkoztál már ghoulokkal.-kérdeztem. Haku megdermedt, nem mondott semmit csak bámult kifelé.Pár perc után megszólalt.-Nem, és meg foglak tőlük védeni.-nézett rám határozottan. Csak elmosolyodtam. Lassan besötétedett mire összepakoltuk a szükséges dolgokat. -Indulhatunk?.-néztem rá Hakura. Ő csak bólintott
Felvettük a cipőinket és elindultunk. Út közben találkoztunk pár kollégistával. Mintha ott se lettek volna, úgy haladtunk el mellettük. Az egyik vész kijáraton mentünk ki. Az éjszaka tele van veszéllyel.-mondta Haku.-biztos hogy most akarsz mászkálni?.-kérdezte.-nem érdekelnek az éjszaka gonosz teremtményei.-mondtam és csak gyalogoltam. Már egy ideje gyalogoltunk, de én még mindig energiával teli voltam. Haku megfogta a vállam.-Bújj el a konténerek mögé.-utasított. Furcsán rá néztem majd hallgatva rá elbújtam. -Haku-san.-hallottam egy női hangot.-Rég találkoztunk, nem hoztál nekem vacsorát?.-kérdezte a nő. A vacsora szón kicsit elgondolkodtam.-Mit akarsz te a vacsorával, így is túl sokat ettél.-Mondta Haku flegma hanggal.-Chhhchch..Egy hölgynek ilyet mondani.-mondta a nő. Volt egy kis rés a konténerek közt ahonnan pont ráláttam  nőre. Hosszú szőke haja volt. A szemei..a szemei...Jézus..egy ghoul..Haku meg fog halni. Amikor visszahajoltam bekúrtam a térdem és egy kicsit hangos volt.-Mi volt ez.- Kíváncsiskodott a nő majd nagy sóhajt hallottam.- Még is hoztál nekem vacsorát, isteni illata van.-elindult a nő felém. Nem láttam tisztán de mintha egy másik ghoul letépte volna a karját a nőnek a szájával, és hihetetlen gyorsasággal eltűnt a nő . Haku nem szolt nekem így gondoltam előjöhetek. Haku mintha megfagyott volna az ijedségtől, amit nem értettem mert az a nő úgy beszélt vele mintha ismerné. Amint sikerült kikászálódnom a konténerek mögül. Haku odalépett mellém.- Látod az ilyenekről beszéltem.Kicsit sem érdekelt mit mondott csak felmértem az utat és elindultam. Út közben meg sem szólaltam, inkább gondolkodtam azon hogy vajon az a ghoul nő honnan ismerhette Haku-t és hogy őt miért nem támadta meg , miért csak engem akart amikor megérezte az emberi szagom, hisz Haku is ember, ember szaga van.Elmerültem ezekben a gondolatokban majd megtorpantam. A szívem összeszorult és a levegőm ismét el akadt. A földre rogytam volna ha Haku nem fog meg és tart a karjaiban. Láttam egy tavat nem olyan távol tőlünk. Rá mutattam. Haku elindult a tó felé cipelve engem. Amikor odaértünk ismét egy alak tűnt fel, gondolom egy ghoul volt. Haku beledobott a vízbe. Nem volt tul mély, körülbelül ha bele álltam volna a térdemig ért a víz. Gyorsan leértem az aljára Levegőt még mindig nem kaptam, homályosan kezdtem látni. oldalra fordítottam a fejem és amit láttam, az a ghoul egy kezet nyújtott át Hakunak, egy emberi kezet. Haku épp nyúlj érte amikor minden elsötétült. Fáztam. Erre ébredtem.Amikor kinyitottam a szemem, Haku arcát pillantottam meg. Felfedeztem hogy még mindig éjszaka van.-Haku, mi történt?.-kérdeztem.-Megint elállt a lélegzeted és összeestél.-motyogta.-Értem.-Felkeltem. -Nem akarsz pihenni?.-kérdezte. -NEM.-kiabáltam rá. - csak hátráltatni akarsz, minek vagy itt?.- üvöltöztem vele a semmi közepén.- Jó, nyugalom akkor elmegyek ha ugy tetszik.-válaszolta.-Menj csak, kit izgat.-mondtam. Haku felállt és otthagyott. - Kinek kell ez, csak folyton hátráltat. Megfogtam a cuccokat, eloltottam a tüzet és elindultam. Puffogtam órákon keresztül. -Hol a faszomba vagyok.-jelentettem ki hangosan. Hangokat hallottam. Körbenéztem de nem láttam senkit sehol.. Lassan elindultam, majd valami ledöntött a földre. Felültem de ismét nem láttam senkit.Fájt a vállam. -A kurva életbe.-üvöltöttem majd megfogtam a vérző vállam és elindultam. Egy alak feltűnt a sötétből és nekivágott a fának. -Aucchh.- álltam fel a földről. Az alak előttem termett és nekinyomott a fának. -finom kis falat vagy.-nézett végig rajtam. - Nem én vagyok az akivel te most ki akarsz kezdeni . -mondtam . - Én...hahaaa..-kacagott.-kikezdeni?.-értetlenkedett.- csak meg enni akarlak.-mondta majd amikor a szemembe nézett kiderült hogy egy ghoul.-Ti sosem esztek eleget.-mondtam majd beleharaptam a nyakába és csodálkoztam h fájt neki amikor ki téptem egy kisebb darabod. Amikor elengedett elkezdtem menekülni. - Előlem nem menekülsz..-fogta meg az egyik kagune (csápjával) a lábam és visszarántott neki az egyik fának. A csapódástól vért köptem.-Gyenge vagy, de legalább finom leszel.-mondta amikor maga elé emelt. -Nem vagyok gyenge.-Üvöltöttem. Majd sikerült kiszabadítani a lábam és sexy rúgással a levegőben pofán rúgtam.Magam sem tudtam hogy csináltam de az a lényeg hogy a ghoul elrepült az egyik fának. - Haku, hol a picsába vagy?.-kétségbe estem, hisz a vér veszteség kezdett érződni.-Itt vagyok.-mosolygott előttem egy ismerős arc.-Haku.-borultam rá.-Itt vagyok.-ölelt át.- Minori, te vérzel.-mondta.-Nem mondod basszus, egy kibaszott ghoul evett belőlem.-morogtam.-Megtámadtak?.-kérdezte, majd egy csáp ismét elragadott.-Haku!!.-ordítottam. A ghoul odaemelt maga elé és ismét megkóstolt, én pedig sokkot kapva, nem kaptam levegőt.-Engedd el.-mondta haku.- Ő az én vacsorám.-mondta a ghoul.- Izaya engedd el Minorit- Üvöltötte, és a nevén szólította a ghoult. Honnan  a rákból ismeri ez a ghoulokat. -Haku, még mindig nem tudja mi vagy valójában?.-kérdezte Izaya majd nagy kuncogásba kezdett.-Hogy bírod ki hogy ne...-el hallgatott.Majd én is kiestem a csápja szorításából és a földre estem. Nem igazán figyeltem vajon mi ölte meg, de egy hatalmas lyuk volt a gyomrában.A vérveszteség és a sérülések miatt elég nehezen álltam talpra. Oda vánszorogtam Haku-hoz. Nem szoltam semmit csak megfogtam a táskát és elindultam.-Merre mész?.-kérdezte.-A célom a bátyám nem állhatok meg csak mert megsérültem.-fecsegtem Majd kimerültem és eldőltem mint egy zsák. Haku felemelt.- Pihenned kell és el kell látnunk a sebed. Majd holnap miután felébredtél folytatjuk utunkat.-mondta.-Nem tehetem.-mondtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből.-Ne sírj.-mosolygott Haku.-De gyenge vagyok, már rég eljuthattunk volna a tengerre ha nem ekkora ez a kurva város és nem tévedek be ebbe a kisebb erdőbe nem zavarlak el téged és áhhh gyenge vagyok..-elkezdtem bőgni. Megölöm magam.-motyogtam.-Nem...Idióta..nem vagy gyenge hisz megsebeztél egy ghoult, és nézd gyógyulásnak indultak a sebeid.-üvöltötte majd a mondata végén halkította le hangját.-Beviszlek a tó melletti motelbe már kivettem egy szobát és holnap amint felébredsz és útra készen leszünk, felszállunk a legközelebbi induló hajóra Alaszkába.-mosolygott és közben felkapta a cuccaimat.-Köszönöm Haku-sa..ma.-mondtam és nekiborulva a kezei közt el aludtam. Fel ébredtem amikor betakart és befeküdt mellém, de nagyon ki voltam merülve ezért vissza is aludtam.

Egy újabb reggel jött el. Mivel tudtam az órarendemet ezért sietve bepakoltam, nagyon  "örültem" hogy volt nulladik óránk is. Egy hulla vagyok.  Ránéztem Hakura aki nyál csorgatva a hátán horkolt. Felöltöttem magamra a kis goth ruhám. Egy pillanatig azon gondolkoztam hogy hogyan keltsem fel szerencsétlent. Inkább elmentem gyorsan fogat mosni. Közben kiötlöttem gonosz tervem. Be slisszantam a szoba ajtaján. -Haku el akarnak rabolni- Sipítottam. Haku alsó gatyájából majd ki ugrott. - Meg mentelek Minori-chan.- hősiesen beállva alsógatyában. - Haladj mert megfogdoslak.- mondtam karba tett kézzel állva. Az állásán nem változtatva a srác, rám nézett. Majd a beállása is eltűnt. - Te csak szívattál?.- kérdezte kiakadva. - Csak fel keltettelek.- Pampogtam.- Öltözz mert elkésünk.-böktem oda neki. Gyorsan felöltözött, bepakolt. A karba tett kezemen nem volt pulóver és én magam sem vettem észre, hogy ahol tegnap Haku megszorított álmában lila foltok voltak. A fiú közelebb jött, tanulmányozni kezdte a karom előrehajolva. Majd a fejét felemelve a szemembe nézett. - Mi történt a kezeddel?.-kérdezte kíváncsian. Én csak elvesztem a tekintetében. Megbökte a kezem ott ahol lila volt. -Áááááá.- eszméltem fel és reflexből elrántottam a kezem. El pirulva néztem a fiúra.- Te voltál.- mondtam a szemében elmerülve. -Én?!!?!?!?!.-egyenesedett fel és nézett le rám. - De mikor?. Nem is emlékszem hogy szorongattam a kezed, csak álmomban, ugyan is veled álmodtam.-bökte ki az utolsó mondatát véletlen.- Hát nem csak álmodtad hogy megszorongattál, ugyan is mikor betakartalak akkor megfogtad a karom és megszorítottad.- puffogtam. Na jó elég az álmokról, haladjunk mert elkésünk a nulladikról.-mondtam és felkaptam a tatyóm, de Haku még gyors el szaladt fogat mosni, addig én kivasaltam a hajam majd ő is. Ki húztam a hajvasalót és elraktam a szekrénybe. Bezártuk az ajtót és csendesen lesétáltunk a lépcsőn, majd át a suliba, ott be az ebédlőbe. El nyammogtuk a reggelinket, majd fel siettünk a terembe ahol még alig voltak. A fejeken álmosság ült ki. Mindenki ásítozott, Miközben le huppantam a helyemre el ásítottam én is magamat. Amint mindenki ideért és kezdetét vette az óra kiderült hogy szinte egy haszontalan osztályfőnöki óránk van. Mindenki a fejét fogta annyira unalmas volt az egész. Alig vártuk hogy végre ki csengessenek. Végre az isteni jel, kicsengettek és mi csak úgy özönlöttünk ki a teremből. Elindultam én is és Haku is. Elértünk a terem ajtóig majd Elakadt a lélegzetem és összeszorult a mellkasom. Nem kaptam levegőt. Elkaptam Haku karját. Nem jöttek ki hangok  számon. - Minori,mi van veled.- Ültetett le a folyosón lévő kis padra. Én csak a mellkasomat szorongattam. Pár perc után végre megindult a levegő. Nagyokat mélyeket és gyorsakat lélegeztem. - Jól vagy?.-kérdezte Haku réműlt arc kifejezéssel. - Uhum.-bólintottam.- Azt hiszem hogy jól vagyok..-kapkodni kezdtem a levegőt. A nap tovább részében Haku gondosan figyelt rám, én persze egész nap teljesen zavarban voltam. Persze a szívem örült neki hogy egész nap velem foglalkozott, ugyanakkor zavarban voltam a közelségétől. A koleszbe is gondosan haladt mellettem, a le lassult tempómat követve. Nem igen szóltunk egymáshoz. Mivel dohányoztam vacsi után elszívtam egy szál cigit a szobában, Haku viszont eltűnt, gondoltam elment vett valamit a boltban. Egy bő fél óra elteltével furcsán éreztem magam. Haku is megérkezett. A levegőt ismét lehetetlen volt magamhoz venni, ez gázabb volt mint hittem. A kezeim remegtek és a hideg is rázott. Haku ledobta a cuccokat amit hozott, majd oda szaladt hozzám.- Minori!! mi van veled?.-kérdezte a kezeimet fogdosva.  Én nem tudtam válaszolni. A levegő mintha eltűnt volna. Már kezdtem oxigén hiányában szédelegni és homályosan látni mikor meg próbáltam egy nagyon-nagy levegőt venni. Sikerült. Ismét kapkodtam a levegőt. - Jol vagy?.-kérdezte Haku kétségbe esetten. Bólintottam.- azt...hiszem..igen..-mondtam nagy levegőket véve a szavaim közt.-Pihenj le.-mondta Haku.-nem.--ellenkeztem.- Ha el alszom talán álmomban is megszűnik a levegő és akkor meg is halhatok.-mondtam.- vigyázok rád.-mondta Haku majd furcsa módon megölelt. Én csak elpirulva ültem az ágyon.-K..Kö...Köszönöm.-mondtam. Majd lefeküdtem, Haku pedig odaült az ágyam mellé. Pár perc kellet és én békésen szunyáltam. *Álom* egy fekete térben álltam, közeledni láttam egy magas fiu  alakot és amikor odaért hozzám ledöbbentem.- Bátyus.-sírva fakadtam.- Szia hugi.- állt elém a hatalmas termetével.- tényleg te vagy az?.- kérdeztem és könnyek kezdtek ömleni a szememből.- Igen én vagyok, a te bátyád.-mosolygott és neki is kicsordult néhány könnycsepp a szeméből. - Bátyus te sírsz?.-kérdeztem.- Dehogy..Baka..soha sem sírok, nem emlékszel?.-mondta mosolyogva.-Miért vagy itt?.-kérdeztem megtörölve a szemeim.- Tájékoztatni jöttem.-mondta komolyra váltva az arckifejezését-Tudod, nemsokára betöltöd a 16-ot. Ez az a kor amikor mutálódsz.-mondta.- Ki teljesedik mindened, nem csak nőies leszel, nem csak pusztán gyönyörű, hanem egy szörnyeteg egy vérszívó varázsló szörnyeteg.-lefagytam.. én szörnyeteg, vérszívó varázsló..folytatta.- A levegő megszűnése néha, majd az ájulások, a gyűlölet növekedése, az öngyilkosság amire képtelen leszel mivel maximum 1 órára halsz meg.-Csak ámultam, a könnyeim meg álltak.- Várjunk..Mi?!?!.-Én szörnyeteg ,  Öngyilkosság, ájulások, gyűlölet.-motyogtam..-Ne akadj ki velem is megtörtént. De te más vagy te egy furcsa szörnyeteg leszel, képes leszel visszahozni a halottakat az életbe, akik hozzád tartoznak majd.-mondta és ismét könny csordult ki a szeméből.- HALOTTAKAT VISSZAHOZNI??.-akadtam ki és én is sírni kezdtem, majd megöleltem.- akkor újra élhetnél, újra szerethetnélek, újra és újra megölelhetnélek.-sírtam.-Vissza akarlak kapni.-ömlöttek a könnyeim. Áruld el hol vagy, hol haltál meg, elmegyek ás megmentelek csak áruld el.-mondtam és majd belefulladtam a könnyeimbe.- messze innen, jégbe fagyva vagyok szóval az idők során nem változtam semmit, Alaszkában vagyok egy rejtett barlangban.-mondta és kezdett halványodni az alakja.-Bátyusom megtalállak.- rogytam a földre zokogva. Csak megsimogatta a fejem majd el tűnt. Felébredtem. A párnám tiszta víz volt. Haku meg ijedt azért keltett fel.-Jól vagy?.-kérdezte.El gondolkodtam ha elmondom neki hogy egy szörnyeteg leszek hamarosan, meggyűlöl.-persze csak álmodtam.-mondtam majd felkeltem.-El megyek lefürdöm.-motyogtam majd megfogtam a törölközőm és ki mentem. Lefürödtem. Bementem át öltöztem majd befeküdtem az ágyamba. Nem volt erőm beszélgetni szegény Hakuval, de láttam rajta aggódik értem. Majd elmesélem.-gondoltam majd lehunytam a szemem és elaludtam.