Reggel. Álmomban nem találkoztam a bátyámmal az éjszaka során. Többször felriadtam és elsírtam magam. Haku mindig fent volt mikor felkeltem. Aggódott, akar hányszor meglátott fel ülni megölelgetett majd meg csókolta a homlokom és visszafektetett. A levegőm nem akadt el még. Elkezdtem öltözködni, és hát kicsi gyorsabban mozogtam.-Fura.-álltam meg teljesen készen. Megnéztem a naptárt. Ma még csak 16-a van nem ma lesz a szülinapom. Ekkor döbbentem rá. Már csak egy hét, egy hét és szörnyeteg leszek, meg kell találnom a bátyám. -Haku!, nem megyek suliba.-mondtam majd elmentem meghánytatni magam. Haku szaladt utánam. A mosdóba nem jöhetett be,de hallotta a hangokat.-Bolond, ne tedd.-üvöltött. Amikor kihánytam minden bennem lévő ételt, folyadékot, sikerült el indulnom kifelé. Haku közben üvöltözött. Néhányan kinéztek a szobákból. Amikor kiértem, megbotlottam a küszöbön és megfejeltem az ajtó félfát. Haku miután megpillantotta a véres fejem, felkapott és be vitt a szobába, mivel homályosan láttam, nem értettem hogy mi volt az a vörös csáp szerű valami ami hatalmas, de mégsem akkora erővel hogy kiszakítsa az ajtót, csapta be. Amikor Haku arcára pillantottam, a szeme, valahogy mások voltak, de homályosan láttam. Majd teljesen elsötétült minden. Fel riadtam, hirtelen hideg vizes dolgot éreztem a homlokomon. Amikor kitisztult a látásom az egyik nevelő hölgyet láttam meg. -rendben vagy?.-kérdezte a nevelő., közben fel ültem és Hakut pillantottam meg a másik ágyon feküdve bekötözve a testét.- Mi...mi..történt vele?.-megrémültem, mintha a szívem elkezdték volna szorongatni. Nem tudom mi történt vele, valószínűleg a nevelő sem tudja így hát felesleges is volt megkérdeztem.- nem tudom, amikor le jött szólni hogy te rosszul vagy mondtam neki hogy 10 perc és megyek, közben ő feljött és amikor felértem a földön fekve találtam rá véresen, és hát bekötöztem a sebeit de már pár órája eszméletlenek vagytok.-felelte a hölgy- Haku.-mentem az ágy mellé.-tanárnő kérem menjen ki.-mondtam.-már jól vagyok.A nevelő tanárnő ki ment én pedig sírva az ágya mellé ültem.- nem veszíthetlek el, pont most van szükségem rád.-miközben ezeket mondtam a könnyeim rá cseppentek a kezére amitől felébred.-hmm.-nézett rám.-mi ez a kötés.-tapogatta végig a testét majd leszakította.- Te baka...pihenned kell.-kiabáltam könnyes arccal. - Miért sírtál?.-kérdezte.-Miattad de hülye.-mondtam a kezembe temetve az arcom.- Engem ne félts.- húzott maga mellé.- de igen is féltelek, a bátyám után te vagy az első fiú akit közel engedtem magamhoz, persze a bátyám csak a bátyám, de de nagyon fontos volt, a mindenem volt, majd mikor eltűnt, nem tudtam mit kezdeni az életemmel.-mondtam sírva hozzá bújva.szorosan magához ölelt. Majd megjelentek azok a képek előttem amilyennek láttam el ájulásom előtt.-Haku?..-húzódtam el tőle.- Tessék hercegnő.-Először is, te lökött tudod kit hívj hercegnőnek te galamb, másodszor pedig mik voltak azok a csápok amik becsukták az ajtót és miért volt fekete a szem golyód és vörös a pupillád.? Haku arca mintha hirtelen elfehéredett volna.-Csak be ütötted a fejed és képzelődtél.-mondta és közben a hajam turkálta.- Haku, még ma el kell indulnunk a bátyám megtalálására.-mondtam.-de hát hercegnő, a bátyád halott, nem?.-nézet rám, én persze pufii kis vörös fejjel néztem ár ugyan is megint hercegnőnek hívott.- Te tökkel ütött idióta, meg mondtam h ne hívj hercegnőnek. TE töltött galamb.-mosolyogtam.-Akkor te meg ne hívj galambnak..-mosolygott rám.-Nah de a témára visszatérve, igen a bátyám meghalt, de álmomban meglátogatott, és el mondott nekem valami fontosat...-Mit?.- hát ez eléggé bizarr dolog...-De mondd.-nézett rám.-de Haku, nagyon hogy is mondjam az én dolgom.-kezdett remegni a hangom.-az istenért mondd már...-nem.- de.-nem.-de-mondta.-neem na-böktem oda.- Nyögd már ki basszus, ha nem mondod el hercegnő leszel.-mondta.-nah jó te galamb. Az van hogy amint betöltöm a 16-ot egy szörnyeteg leszek, egy olyan szörny aki vámpír de olyan képességem lesz hogy vissza tudom hozni a halottakat az életbe és a bátyám ezt álmomban közölte velem, a születés napom pedig a jövőhéten van..-mondtam.- nem akartam hogy tudd.... hogy egy szörnyeteg leszek.-mondtam, szomorúan nézve rá.- semmi baj.-simította végig az arcom.-nem leszel szörny, vannak..nálad..sokkal..veszélyesebb és gyilkosabb természetű szörnyek..-mondta Haku a szemembe nézve.- Jahh, igen...a ghoulok..-mondtam oldalra fordítva a fejem. Haku el engedte az arcom és az ablak elé állt. Mellé álltam törpe méretemmel.-mondd Haku, te találkoztál már ghoulokkal.-kérdeztem. Haku megdermedt, nem mondott semmit csak bámult kifelé.Pár perc után megszólalt.-Nem, és meg foglak tőlük védeni.-nézett rám határozottan. Csak elmosolyodtam. Lassan besötétedett mire összepakoltuk a szükséges dolgokat. -Indulhatunk?.-néztem rá Hakura. Ő csak bólintott
Felvettük a cipőinket és elindultunk. Út közben találkoztunk pár kollégistával. Mintha ott se lettek volna, úgy haladtunk el mellettük. Az egyik vész kijáraton mentünk ki. Az éjszaka tele van veszéllyel.-mondta Haku.-biztos hogy most akarsz mászkálni?.-kérdezte.-nem érdekelnek az éjszaka gonosz teremtményei.-mondtam és csak gyalogoltam. Már egy ideje gyalogoltunk, de én még mindig energiával teli voltam. Haku megfogta a vállam.-Bújj el a konténerek mögé.-utasított. Furcsán rá néztem majd hallgatva rá elbújtam. -Haku-san.-hallottam egy női hangot.-Rég találkoztunk, nem hoztál nekem vacsorát?.-kérdezte a nő. A vacsora szón kicsit elgondolkodtam.-Mit akarsz te a vacsorával, így is túl sokat ettél.-Mondta Haku flegma hanggal.-Chhhchch..Egy hölgynek ilyet mondani.-mondta a nő. Volt egy kis rés a konténerek közt ahonnan pont ráláttam nőre. Hosszú szőke haja volt. A szemei..a szemei...Jézus..egy ghoul..Haku meg fog halni. Amikor visszahajoltam bekúrtam a térdem és egy kicsit hangos volt.-Mi volt ez.- Kíváncsiskodott a nő majd nagy sóhajt hallottam.- Még is hoztál nekem vacsorát, isteni illata van.-elindult a nő felém. Nem láttam tisztán de mintha egy másik ghoul letépte volna a karját a nőnek a szájával, és hihetetlen gyorsasággal eltűnt a nő . Haku nem szolt nekem így gondoltam előjöhetek. Haku mintha megfagyott volna az ijedségtől, amit nem értettem mert az a nő úgy beszélt vele mintha ismerné. Amint sikerült kikászálódnom a konténerek mögül. Haku odalépett mellém.- Látod az ilyenekről beszéltem.Kicsit sem érdekelt mit mondott csak felmértem az utat és elindultam. Út közben meg sem szólaltam, inkább gondolkodtam azon hogy vajon az a ghoul nő honnan ismerhette Haku-t és hogy őt miért nem támadta meg , miért csak engem akart amikor megérezte az emberi szagom, hisz Haku is ember, ember szaga van.Elmerültem ezekben a gondolatokban majd megtorpantam. A szívem összeszorult és a levegőm ismét el akadt. A földre rogytam volna ha Haku nem fog meg és tart a karjaiban. Láttam egy tavat nem olyan távol tőlünk. Rá mutattam. Haku elindult a tó felé cipelve engem. Amikor odaértünk ismét egy alak tűnt fel, gondolom egy ghoul volt. Haku beledobott a vízbe. Nem volt tul mély, körülbelül ha bele álltam volna a térdemig ért a víz. Gyorsan leértem az aljára Levegőt még mindig nem kaptam, homályosan kezdtem látni. oldalra fordítottam a fejem és amit láttam, az a ghoul egy kezet nyújtott át Hakunak, egy emberi kezet. Haku épp nyúlj érte amikor minden elsötétült. Fáztam. Erre ébredtem.Amikor kinyitottam a szemem, Haku arcát pillantottam meg. Felfedeztem hogy még mindig éjszaka van.-Haku, mi történt?.-kérdeztem.-Megint elállt a lélegzeted és összeestél.-motyogta.-Értem.-Felkeltem. -Nem akarsz pihenni?.-kérdezte. -NEM.-kiabáltam rá. - csak hátráltatni akarsz, minek vagy itt?.- üvöltöztem vele a semmi közepén.- Jó, nyugalom akkor elmegyek ha ugy tetszik.-válaszolta.-Menj csak, kit izgat.-mondtam. Haku felállt és otthagyott. - Kinek kell ez, csak folyton hátráltat. Megfogtam a cuccokat, eloltottam a tüzet és elindultam. Puffogtam órákon keresztül. -Hol a faszomba vagyok.-jelentettem ki hangosan. Hangokat hallottam. Körbenéztem de nem láttam senkit sehol.. Lassan elindultam, majd valami ledöntött a földre. Felültem de ismét nem láttam senkit.Fájt a vállam. -A kurva életbe.-üvöltöttem majd megfogtam a vérző vállam és elindultam. Egy alak feltűnt a sötétből és nekivágott a fának. -Aucchh.- álltam fel a földről. Az alak előttem termett és nekinyomott a fának. -finom kis falat vagy.-nézett végig rajtam. - Nem én vagyok az akivel te most ki akarsz kezdeni . -mondtam . - Én...hahaaa..-kacagott.-kikezdeni?.-értetlenkedett.- csak meg enni akarlak.-mondta majd amikor a szemembe nézett kiderült hogy egy ghoul.-Ti sosem esztek eleget.-mondtam majd beleharaptam a nyakába és csodálkoztam h fájt neki amikor ki téptem egy kisebb darabod. Amikor elengedett elkezdtem menekülni. - Előlem nem menekülsz..-fogta meg az egyik kagune (csápjával) a lábam és visszarántott neki az egyik fának. A csapódástól vért köptem.-Gyenge vagy, de legalább finom leszel.-mondta amikor maga elé emelt. -Nem vagyok gyenge.-Üvöltöttem. Majd sikerült kiszabadítani a lábam és sexy rúgással a levegőben pofán rúgtam.Magam sem tudtam hogy csináltam de az a lényeg hogy a ghoul elrepült az egyik fának. - Haku, hol a picsába vagy?.-kétségbe estem, hisz a vér veszteség kezdett érződni.-Itt vagyok.-mosolygott előttem egy ismerős arc.-Haku.-borultam rá.-Itt vagyok.-ölelt át.- Minori, te vérzel.-mondta.-Nem mondod basszus, egy kibaszott ghoul evett belőlem.-morogtam.-Megtámadtak?.-kérdezte, majd egy csáp ismét elragadott.-Haku!!.-ordítottam. A ghoul odaemelt maga elé és ismét megkóstolt, én pedig sokkot kapva, nem kaptam levegőt.-Engedd el.-mondta haku.- Ő az én vacsorám.-mondta a ghoul.- Izaya engedd el Minorit- Üvöltötte, és a nevén szólította a ghoult. Honnan a rákból ismeri ez a ghoulokat. -Haku, még mindig nem tudja mi vagy valójában?.-kérdezte Izaya majd nagy kuncogásba kezdett.-Hogy bírod ki hogy ne...-el hallgatott.Majd én is kiestem a csápja szorításából és a földre estem. Nem igazán figyeltem vajon mi ölte meg, de egy hatalmas lyuk volt a gyomrában.A vérveszteség és a sérülések miatt elég nehezen álltam talpra. Oda vánszorogtam Haku-hoz. Nem szoltam semmit csak megfogtam a táskát és elindultam.-Merre mész?.-kérdezte.-A célom a bátyám nem állhatok meg csak mert megsérültem.-fecsegtem Majd kimerültem és eldőltem mint egy zsák. Haku felemelt.- Pihenned kell és el kell látnunk a sebed. Majd holnap miután felébredtél folytatjuk utunkat.-mondta.-Nem tehetem.-mondtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből.-Ne sírj.-mosolygott Haku.-De gyenge vagyok, már rég eljuthattunk volna a tengerre ha nem ekkora ez a kurva város és nem tévedek be ebbe a kisebb erdőbe nem zavarlak el téged és áhhh gyenge vagyok..-elkezdtem bőgni. Megölöm magam.-motyogtam.-Nem...Idióta..nem vagy gyenge hisz megsebeztél egy ghoult, és nézd gyógyulásnak indultak a sebeid.-üvöltötte majd a mondata végén halkította le hangját.-Beviszlek a tó melletti motelbe már kivettem egy szobát és holnap amint felébredsz és útra készen leszünk, felszállunk a legközelebbi induló hajóra Alaszkába.-mosolygott és közben felkapta a cuccaimat.-Köszönöm Haku-sa..ma.-mondtam és nekiborulva a kezei közt el aludtam. Fel ébredtem amikor betakart és befeküdt mellém, de nagyon ki voltam merülve ezért vissza is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése