Az új csapat tag

Egy újabb reggel jött el. Amikor felültem az ágyban Haku nem volt mellettem.  Körülnéztem de sehol sem láttam.Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és elmentem a mosdóba. A harapás amit kaptam eléggé lassan gyógyul. Amikor kimentem a mosdóból Haku már az ágyon ült. - reggelt.-motyogtam.-Szia.-köszönt mosolyogva. Lehuppantam az ágyra.-Mikor indulunk?.-kérdeztem. Haku egy pillantást vetett rám. - Fáj a harapás?.-kérdezte miközben közelebb ült hozzám. - Nem, az az de csak már nem annyira mint amikor kaptam. - mondtam. Haku el engedte a kezem majd felkelt az ágyról és a szobában lévõ kis asztalka mellé állt.-Sajnálom, ha nem hagylak ott akkor nem történik veled semmi.- morogta és ökölbe szorította a kezét. - Haku, nyugalom , túl éltem, semmi bajom nincs.-mondtam és hátradőltem az ágyon  és a plafont bámultam. - Nem tudok megnyugodni, az én hibámból sebesültél meg.-mondta majd az asztalba csapott és az asztal eltört. -Haku , te titkolsz elõllem valamit.- kételkedni kezdtem a és elõtõrtek a tegnap este látottak és hallottak a emlékeimben. - Nem.- vágta rá még mindig eléggé dühösen. Megtapintottam a vállam és erõsebben megnyomtam, amitõl egy kicsit megindult belõlle a vér, majd közeledni kezdtem Haku felé a véres tenyeremmel. - Az nap mikor útnak indultunk, a szemeid, az a csáp, miközben a karjaidban tartottál, becsukta az ajtót, a ghoulok akikkel az éjszaka folyamán találkoztunk, az a nõ akivel elõször összefutottunk téged miért nemakart megölni, miért csak rajtam érezte az ember szagot?.- álltam meg 5 lépésnyi távolságot hagyva kettõnk közt.- Minori, ne közelíts.- morgott rám. - Haku mondd el amit eltitkolsz.-mondtam majd a jobb lábamat elõre téve elkezdtem ismét közeledni. -Minori!.-üvöltött.- Meg foglak ölni, menj és mosd meg a kezed, én nem egy jó szívû kedves srác vagyok, hanem egy szõrnyteg.- Üvöltött rám.- Nem vagy az , áruld el...áruld el mi vagy..hogy mi vagy valójában.-Mondtam majd nagyot lépve elõre az arcába nyomtam a véres kezem, mire megszorította és levette az arcárol, ám amikor belenéztem a szemébe.-Ghoul vagy.- erre el kapott egy kisebb sokk, majd megráztam a fejem és át öleltem.-Nem vagy szörnyeteg..ha az lennél már megöltél volna.-mondtam és amikor felnéztem rá könnycseppek gördültek végig az arcomon.-De az vagyok..-mondta Haku és mélyen belenézett a szemembe. Nem szóltam semmit , csak elkaptam a tekintetem és szorosan megöleltem. Pár másodpercnyi ölelkezés után el engedtem, majd leültem az ágyra.-szóval khmm galamb, megmutatod a kagunéid (csápjaid).-mondtam kíváncsi tekintettel. - Nem..-mondta miközben lesütötte a szemeit.-nem akarom hogy lásd milyen szörnyeteg vagyok.-mondta majd fejét lehajtva bámulni kezdte a padlót.Nem feszegetve inkább a témát hátradõltem az ágyon. - Miért nem végeztél már velem?.-kérdeztem a plafont bámulva. -õszintén?...Magam sem tudom, de valamiért képtelen voltam végezni veled már első nap, mintha a szívem meg állt volna mikor rád borítottam a kajád a vonaton, és amikor a szemembe néztél, mintha kitépted volna a szívem.-Mondta majd Hirtelen fölöttem feküdt és csak a gyönyörű szemeit láttam ahogy csillognak.- Tehát valójában kedvelsz engem?.-kérdeztem miközben végig simítottam az arcát. - Döntsd el te.-mondta majd egy hirtelen csókot nyomott az ajkamra. Én meglepetten lehunytam a szemem és visszacsókoltam, majd elhúzta a fejét és mélyen a szemembe nézett.-Sajná..-nem hagytam hogy befejezze, lerántottam a fejét és  megcsókoltam.A fájdalom szakította félbe a csókunkat.-Azt a kurva.-rántottam el a fejem és szorítottam a sebesült vállamba. Haku azonnal mellém ült, majd engem is fel ültetett. csak szorítottam a vállam, de már eléggé vérzett és a kezemen is a vér csordult le. Rá pillantottam Hakura akinek a szemei hát hogy is mondjam...ghoulosak voltak. A pupillája vörösen csillogott és a szem fehérje pedig fekete volt. A vérző vállam bámulta. -Haku..jól vagy.-nyögtem a fájdalomtól. Haku mintha transzba esett volna. Én lassan elkezdtem lemászni az ágyról, Haku pedig a szemeivel követett. - Haku szólalj már meg.-mondtam amikor lemásztam az ágyról. Haku még mindig mintha elvarázsolt állapotban lett volna. -Haku meg rémülök tőled.- mondtam és hátrálni kezdtem amikor hirtelen elém állt és megfogta a karom, és úgy szorította hogy fájt. - Haku ez fáj, engedj el.-mondtam miközben próbáltam elhúzni a kezem a szorításából. Haku nem reagált semmire, csak szorongatott. Én rángattam a kezem de nem mentem vele semmire, majd behúztam neki azzal a kezemmel ami véres volt.-Engedj már el.-üvöltöttem és az öklömet az arcába mélyesztettem. Amikor elhúztam az öklömet és õ egyenesbe helyezte fejét, megfogott és a falnak vágott, szerencsére nem omlott be. A fejem viszont fájni kezdett  és megszédûltem. A látásom is homályosult. Haku elkezdett felém közeledni. A szívverésem felgyorsult a lélegzetemmel együtt. A fiú elém guggolt majd közel hajolt és a világ elsötétült. Felriadtam. Mintha egy rém álomból ébredtem volna. Amikor felültem a fájdalom kicsit bele nyílalt a karomba.  Azonnal odatettem a kezem. -Be van kötve-lepődtem meg. Körülnéztem a szobába de senkit nem láttam, amikor arrébb ültem, megpillantottam mellettem egy levelet. Haku irta.~Kedves Minori, sajnálom amit tettem veled, nem akartalak bántani csak az ösztöneim, ne aggódj, visszajövök, csak van pár dolgom, addig pihenj  és kérlek ne piszkáld a sebesült karod~Mikor befejeztem az olvasást el mosolyodtam. Visszatettem a papírt az ágyra, majd én is visszadőltem. Nem voltam álmos, igy hát csak a plafont bámultam. Pár óra elteltével Haku betoppant.-Szija.-mondta nagy kedvel amikor belépett az ajtón.-szia.-mosolyogtam és fel ültem. Le huppant mellém.-Jobban vagy?.-kérdezte és a karomat nézte,hogy át ázott-e a kötés, de nem.-Igen már nem is fáj a kezem .-mosolyogtam rá.-köszi hogy el láttad.-mondtam majd egy hirtelen puszit nyomtam az arcára, mire õ teljesen elpirult. Ez után pár másodperces csönd honolt a szobában. Ki más szólalhatott volna meg, mint én.- Lassan indulhatunk.-mondtam.-Nem megyünk mi sehová, délután 2 óra van.-mondta az órára mutatva a falon.-Jééé itt van óra.-vakartam meg a fejem mint valami szõke picsa.- Észre sem vettem.-mondtam.-De sötétedés előtt el kéne jutni a 15 km-re lévő falucskába.-dünnyögtem.-Mivel már tudod mi vagyok, így megvédhetlek anélkül hogy el ájulnál vagy el kellene rejteni.-mosolygott rám.-Remek.-puffogtam, majd kimásztam az ágyból. Furcsálltam Haku "stírölő" tekintetét és a hűvös levegőt a bőrömön. A tekintetem végig futott magamon. Egy szál fehérneműben álltam a szobában. - Hogy a picsába vagyok fehér neműben, Haku ne nézz ide.-kezdtem el mindent felé hajigálni ami a közelemben volt.-Ne nézz ide..-üvöltöttem. Haku már a takaró alatt volt és nem nézett. befejeztem a dobálózást, majd ismét végignéztem magamon. Tele voltam lila fogásnyomokkal, szorításokkal, csíkokkal vér aláfutásokkal. A vállamon a bekötött harapást néztem. A kötés már nem volt véres, le vettem és a seb már alig látszódott, pedig mielőtt eszméletemet vesztettem volna még fel is feszítettem.-Felöltöztél már Minori?.-kérdezte Haku.-Nem.-válaszoltam egy olyan semmitmondó hangnemben. Ahogy néztem magamon a foltokat gondolkodtam, megpróbáltam felidézni mi történt közvetlen az ájulásom előtt. - Áhh.-hasított bele a fejembe a fájdalom és térdre rogytam. Haku előjött a takaró alól  majd odasietett hozzám és leguggolt..-Minori mi van veled.-értetlenkedett.-Áhhh!!!! Széthasad a fejem.-üvöltöttem, pár percig még üvöltöztem, majd erőtlenül fel álltam és elmentem az ágyhoz ami alatt volt egy kés, fogtam.-Minori mit akarsz azzal tedd le.-állt fel Haku de nem mozdult el. Rá néztem, a tekintetem üveges volt, vörös színű de üveges. A tekintetem semmit nem mondott, mintha csak egy test lettem volna lélek nélkül.- Minori tedd azt le.-emelte fel a hangját Haku. Csak tovább néztem a fiút, a kést két kézzel a magasba emeltem.-Minori.-indult meg haku felém és a az egyik Kagunéja-t nyújtotta , de én nagy lendülettel magamba döftem a kést. A testemből elszállt az erő és nem tartott a lábamon semmi, kivéve Haku kaguneja ami megfogott. a kés leesett a földre. A vér csak úgy ömlött belőlem. Haku a kagunéjával tartott meg és ő maga előttem állt.-Miért tetted?!? -Üvöltött. Nem válaszoltam. Köhögtem egyet és vér is jött. Utolsó erőmmel egy mosolyt vetettem rá.-Minori!!.-üvöltött.-Nem..nem mehetsz csak így el, te egy vámpír vagy, nem halhatsz meg.Minori!.-üvöltött és könnyek gördültek végig az arcán.Magát hibáztatta, saját magát gyötörte azzal a gondolattal hogy az ő hibájából haltam meg. A testem ott feküdt az ágyon. Haku teljesen magába fordulva ült mellettem. Eltelt egy óra , és a sebem begyógyult, a szívem pedig hatalmasat dobbant, a testem újra kapott levegőt és ezt köhögéssel jeleztem. Haku felpillantott és mintha felcsillant volna a szeme.-Minori...nem haltál meg?.-kérdezte.- Te buta persze hogy nem, nem tudok meghalni még ha nem is vagyok rendes vámpír.-mosolyogtam és vakartam a fejem.-Baka!.-üvöltött le.-Rohadtul megijedtem.-mondta Haku miközben átölelt.-Nyugodj meg itt vagyok.-mondtam a fejét simogatva.-De most már ideje lenne felöltöznöm és útnak indulnunk. -mondtam majd eltoltam magamtól.-Menni akarsz?.-kérdezte Haku.-Igen, meg kell találnom a bátyám.-mondtam miközben felvettem egy pólót. - Végül is már tudod mi vagyok, megtudlak védeni.-mondta Haku.-Nem kell megvédeni, magamat is meg tudom védeni...-mondtam miközben egy nadrágot rángattam magamra majd elkezdtem pakolni a táskába vissza.Amikor végre sikerült teljesen elkészülnöm, elindultunk. Haku elintézte a recepcióssal a dolgokat majd kiléptünk a hotelbol. Már hosszú ideje hogy gyalogoltunk, mikor egy lány jelent meg előttünk, közepes hosszúságú fehér haja volt. -Szerbusz Haku.-mondta a lány.-ki ez a falat lányka melletted.-mutatott rám.-Shizuya, rég láttalak.-mondta Haku.-Ez a falat lány pedig Minori.-mondta.-Csá.-löktem oda.-Shizuya, mit akarsz?.-kérdezte Haku a lánytól. A lány megvonta a vállát.- Kidobtak a csapatból mert túlságosan sok területet hódítottam meg, ha lehet így fogalmazni és túl erősnek bizonyultam.-mondta.-Vagy is hozzám/hozzánk akarsz csatlakozni?.-kérdezte haku.-De hát akkor te is ghoul vagy.-mondtam.-Igen ghoul vagyok, és ha lehetséges akkor csatlakoznék-Ha nem hátráltatsz minket jöhetsz.-mondtam.-Felőllem.-közölte haku. A kis csapatunk most már három tagra bővült. Egy cuki fiu, egy emo lány és egy gyönyörű ghoul lányra. Nekivágva a sötétségnek gyalogoltunk és beszélgettünk. Sok minden kiderült a lányról és Hakurol is, ők testvér ként kezelték egymást csak mikor Haku elvált a csapatól, megromlott a kapcsolatuk. Elértük az aktuális város kikötőjét majd felszáltunk egy hajóra le foglaltunk egy szobát és betelepedtünk oda. A hajó pont a bátyám tartózkodási helye felé tartott. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége.Gondoltam erre majd elaludtam..