Egy újabb reggel jött el. Mivel tudtam az órarendemet ezért sietve bepakoltam, nagyon  "örültem" hogy volt nulladik óránk is. Egy hulla vagyok.  Ránéztem Hakura aki nyál csorgatva a hátán horkolt. Felöltöttem magamra a kis goth ruhám. Egy pillanatig azon gondolkoztam hogy hogyan keltsem fel szerencsétlent. Inkább elmentem gyorsan fogat mosni. Közben kiötlöttem gonosz tervem. Be slisszantam a szoba ajtaján. -Haku el akarnak rabolni- Sipítottam. Haku alsó gatyájából majd ki ugrott. - Meg mentelek Minori-chan.- hősiesen beállva alsógatyában. - Haladj mert megfogdoslak.- mondtam karba tett kézzel állva. Az állásán nem változtatva a srác, rám nézett. Majd a beállása is eltűnt. - Te csak szívattál?.- kérdezte kiakadva. - Csak fel keltettelek.- Pampogtam.- Öltözz mert elkésünk.-böktem oda neki. Gyorsan felöltözött, bepakolt. A karba tett kezemen nem volt pulóver és én magam sem vettem észre, hogy ahol tegnap Haku megszorított álmában lila foltok voltak. A fiú közelebb jött, tanulmányozni kezdte a karom előrehajolva. Majd a fejét felemelve a szemembe nézett. - Mi történt a kezeddel?.-kérdezte kíváncsian. Én csak elvesztem a tekintetében. Megbökte a kezem ott ahol lila volt. -Áááááá.- eszméltem fel és reflexből elrántottam a kezem. El pirulva néztem a fiúra.- Te voltál.- mondtam a szemében elmerülve. -Én?!!?!?!?!.-egyenesedett fel és nézett le rám. - De mikor?. Nem is emlékszem hogy szorongattam a kezed, csak álmomban, ugyan is veled álmodtam.-bökte ki az utolsó mondatát véletlen.- Hát nem csak álmodtad hogy megszorongattál, ugyan is mikor betakartalak akkor megfogtad a karom és megszorítottad.- puffogtam. Na jó elég az álmokról, haladjunk mert elkésünk a nulladikról.-mondtam és felkaptam a tatyóm, de Haku még gyors el szaladt fogat mosni, addig én kivasaltam a hajam majd ő is. Ki húztam a hajvasalót és elraktam a szekrénybe. Bezártuk az ajtót és csendesen lesétáltunk a lépcsőn, majd át a suliba, ott be az ebédlőbe. El nyammogtuk a reggelinket, majd fel siettünk a terembe ahol még alig voltak. A fejeken álmosság ült ki. Mindenki ásítozott, Miközben le huppantam a helyemre el ásítottam én is magamat. Amint mindenki ideért és kezdetét vette az óra kiderült hogy szinte egy haszontalan osztályfőnöki óránk van. Mindenki a fejét fogta annyira unalmas volt az egész. Alig vártuk hogy végre ki csengessenek. Végre az isteni jel, kicsengettek és mi csak úgy özönlöttünk ki a teremből. Elindultam én is és Haku is. Elértünk a terem ajtóig majd Elakadt a lélegzetem és összeszorult a mellkasom. Nem kaptam levegőt. Elkaptam Haku karját. Nem jöttek ki hangok  számon. - Minori,mi van veled.- Ültetett le a folyosón lévő kis padra. Én csak a mellkasomat szorongattam. Pár perc után végre megindult a levegő. Nagyokat mélyeket és gyorsakat lélegeztem. - Jól vagy?.-kérdezte Haku réműlt arc kifejezéssel. - Uhum.-bólintottam.- Azt hiszem hogy jól vagyok..-kapkodni kezdtem a levegőt. A nap tovább részében Haku gondosan figyelt rám, én persze egész nap teljesen zavarban voltam. Persze a szívem örült neki hogy egész nap velem foglalkozott, ugyanakkor zavarban voltam a közelségétől. A koleszbe is gondosan haladt mellettem, a le lassult tempómat követve. Nem igen szóltunk egymáshoz. Mivel dohányoztam vacsi után elszívtam egy szál cigit a szobában, Haku viszont eltűnt, gondoltam elment vett valamit a boltban. Egy bő fél óra elteltével furcsán éreztem magam. Haku is megérkezett. A levegőt ismét lehetetlen volt magamhoz venni, ez gázabb volt mint hittem. A kezeim remegtek és a hideg is rázott. Haku ledobta a cuccokat amit hozott, majd oda szaladt hozzám.- Minori!! mi van veled?.-kérdezte a kezeimet fogdosva.  Én nem tudtam válaszolni. A levegő mintha eltűnt volna. Már kezdtem oxigén hiányában szédelegni és homályosan látni mikor meg próbáltam egy nagyon-nagy levegőt venni. Sikerült. Ismét kapkodtam a levegőt. - Jol vagy?.-kérdezte Haku kétségbe esetten. Bólintottam.- azt...hiszem..igen..-mondtam nagy levegőket véve a szavaim közt.-Pihenj le.-mondta Haku.-nem.--ellenkeztem.- Ha el alszom talán álmomban is megszűnik a levegő és akkor meg is halhatok.-mondtam.- vigyázok rád.-mondta Haku majd furcsa módon megölelt. Én csak elpirulva ültem az ágyon.-K..Kö...Köszönöm.-mondtam. Majd lefeküdtem, Haku pedig odaült az ágyam mellé. Pár perc kellet és én békésen szunyáltam. *Álom* egy fekete térben álltam, közeledni láttam egy magas fiu  alakot és amikor odaért hozzám ledöbbentem.- Bátyus.-sírva fakadtam.- Szia hugi.- állt elém a hatalmas termetével.- tényleg te vagy az?.- kérdeztem és könnyek kezdtek ömleni a szememből.- Igen én vagyok, a te bátyád.-mosolygott és neki is kicsordult néhány könnycsepp a szeméből. - Bátyus te sírsz?.-kérdeztem.- Dehogy..Baka..soha sem sírok, nem emlékszel?.-mondta mosolyogva.-Miért vagy itt?.-kérdeztem megtörölve a szemeim.- Tájékoztatni jöttem.-mondta komolyra váltva az arckifejezését-Tudod, nemsokára betöltöd a 16-ot. Ez az a kor amikor mutálódsz.-mondta.- Ki teljesedik mindened, nem csak nőies leszel, nem csak pusztán gyönyörű, hanem egy szörnyeteg egy vérszívó varázsló szörnyeteg.-lefagytam.. én szörnyeteg, vérszívó varázsló..folytatta.- A levegő megszűnése néha, majd az ájulások, a gyűlölet növekedése, az öngyilkosság amire képtelen leszel mivel maximum 1 órára halsz meg.-Csak ámultam, a könnyeim meg álltak.- Várjunk..Mi?!?!.-Én szörnyeteg ,  Öngyilkosság, ájulások, gyűlölet.-motyogtam..-Ne akadj ki velem is megtörtént. De te más vagy te egy furcsa szörnyeteg leszel, képes leszel visszahozni a halottakat az életbe, akik hozzád tartoznak majd.-mondta és ismét könny csordult ki a szeméből.- HALOTTAKAT VISSZAHOZNI??.-akadtam ki és én is sírni kezdtem, majd megöleltem.- akkor újra élhetnél, újra szerethetnélek, újra és újra megölelhetnélek.-sírtam.-Vissza akarlak kapni.-ömlöttek a könnyeim. Áruld el hol vagy, hol haltál meg, elmegyek ás megmentelek csak áruld el.-mondtam és majd belefulladtam a könnyeimbe.- messze innen, jégbe fagyva vagyok szóval az idők során nem változtam semmit, Alaszkában vagyok egy rejtett barlangban.-mondta és kezdett halványodni az alakja.-Bátyusom megtalállak.- rogytam a földre zokogva. Csak megsimogatta a fejem majd el tűnt. Felébredtem. A párnám tiszta víz volt. Haku meg ijedt azért keltett fel.-Jól vagy?.-kérdezte.El gondolkodtam ha elmondom neki hogy egy szörnyeteg leszek hamarosan, meggyűlöl.-persze csak álmodtam.-mondtam majd felkeltem.-El megyek lefürdöm.-motyogtam majd megfogtam a törölközőm és ki mentem. Lefürödtem. Bementem át öltöztem majd befeküdtem az ágyamba. Nem volt erőm beszélgetni szegény Hakuval, de láttam rajta aggódik értem. Majd elmesélem.-gondoltam majd lehunytam a szemem és elaludtam.