Az Elsõ nap

Mikor felébredtem, rájöttem hogy késésben vagyok. Azonnal fel pattantam az ágyból és lerángattam magamról a pizsamám, eszembe sem jutott hogy egy sráccal vagyok egy szobában
 Már melltartó és bugyiban álltam mikor kipattant az agyamból hogy nem egyedül vagyok és egy srác van bent. Lassan hátrafordultam. A srác már egy ideje az orrvérzésével küszködhetett.
-Áhhhhhh.-sikítottam.- Miért vagy bent, most láttál-kicsit hiszti rohamot kaptam.
-Nyugodj meg.- mondta a srác aki épp majdnem megfulladt a vérben- Kimegyek- motyogta, majd fel állt és eltávozott az ajtón kívülre.
Kicsit sokkolódva, de elkezdtem magamra venni a fekete ruháim. Igen kb úgy néztem ki, mint aki fekete festékbe esett bele.
- Bejöhetsz.- kiabáltam miközben a kócos hajamat fésültem.
A srác nem szolt egy szót sem csak öltözött, ő nem zavartatta magát hogy boxerben van, valószínűleg a fiúk kevésbé szégyenlősek a lányok előtt. Hirtelen megakadt a szemem a boxerén, vagy ha pontosítani akarok a kibaszott jó seggén.
Igen van az a szokásom hogy ha egy jó segget látok meg akarom fogni. Leraktam a fésűt és el indultam a nekem háttal álló fiú felé. Lehajoltam majd ki nyújtottam a kezem és tapizó üzemmódba helyeztem és végül hozzáértem. A srác lassan megfordította a fejét, majd rám nézett. Igen, a nyálam csak úgy folyt, és nem tudtam leállni a segge taperolásával.
A srác egyre jobban zavarba jött. Amikor kiestem a transzból a kezem ott maradt a seggén és fel néztem rá. A feje szegénynek  olyan volt mint egy pirospaprika, tippelhetnék de felesleges hisz tudom hogy az enyém is be pirult.
- Öhmmmmmmm ez nem az aminek látszik.- dadogtam.
A srác nem szólt semmit. Rájöttem hogy még mindig a seggén van a kezem, majd hirtelen elkaptam onnan és elsomfordáltam az ágyamhoz és tovább fésülködtem. Gyorsan bedugtam a hajvasalót a konnektorba és megvártam míg felmelegedik, majd szög egyenesre vasaltam a hajam.
Ránéztem az órára és 7:05-volt. 10 percem maradt mindenre ami még hátra volt. Elrohantam a fürdőbe ahol a csap fölé hajolva elkezdtem sikálni a fogaim. Pár másodperc alatt simán végeztem a fogmosással. Visszaszáguldottam, a fogmosós cuccom leraktam az asztalra. Vetettem egy gyors pillantást az órára, ami 7:10-at mutatott.
-Nah jó én mentem.-böktem oda a fiúnak, aki épp az ingére vette fel a fekete öltönyét.
-Várj megyek én is.- gombolta be az öltönyt.
Megfogtam a még üres váll táskám és elindultam. A srác jött utánam, és zárta az ajtót. A folyosó kevésbé volt kihalt mint tegnap este, a normális lányok magassarkúban, miniszoknyában vagy egybe ruhában mászkáltak. Voltak szerelmes párok akik tök aranyosan mentek, a srác segített a lánynak hogy ne törje ki a bokáját a lépcsőn a magassarkújában.
Én pedig az átlagos bakancsomban mentem egy elég jóvágású sráccal. Kicsit zavarban éreztem magam amit tettem, megfogdostam a seggét szerencsétlennek, most mit gondolhat rólam.
A tömegben akik a lépcsőn egyen súlyoztak, kicsit, valójában nagyon közel zsúfolódtunk a fiúval. Le sem tagadhattam volna   hogy zavarban vagyok.
-Amúgy a seggem letaperolása az mi volt.- Törte meg kettőnk között a csendet a srác.
-Hát...őhm...izéé...-habogtam.- Hát van az a rossz szokásom ha jó segget látok meg kell fogdosnom.-mondtam kicsit remegő hangon.
- Ezt az útcán is  megcsinálod?.- döbbent meg a fiú.
-Hát nem fordult még elő.-hazudtam, rengetegszer előfordult már hogy idegen srácokhoz is odamentem fogdosni a seggüket.
Ezután megint csend hullott ránk. Amint kiértünk a kollégium ajtaján a srác megigazította a haját pont úgy hogy eltakarja a szemét, olyanra mint nekem van csak neki fiús és rövidebb.
Furcsán, de elbűvölve néztem ahogy a srác egyre jobban kibontakozik mellettem. Ennek valamilyen szinten örültem, de a másik felem viszont megmaradt annak a makacs és bunkó nőszemélynek aki eddig is voltam. Ketten sétáltunk át a szomszédban lévő iskolához, ahol az udvaron mindenki ünneplőben sorakozva, osztályról-osztályra álltak.
Az én osztályom a legelső volt vagyis a 9., gondoltam a srác is 9.-es. Bementünk a hátsó bejáraton és beálltunk a sor végére. Eléggé néztek az osztály lányai, mivel mindenki szép szőke esetleg barna hosszú egyenes hajjal, némelyiknek néhány hullám is előfordult benne. Mindegyiken 6 kg alapozó egy-két kivétellel, és rengeteg smink.
Én meg a fehér bőrömre nem kentem semmit még a szokásos szempilla spirálozást és a szem ceruzát is elhanyagoltam. Senki nem szolt hozzám és én sem szóltam senkihez. A szobatársam kissé colinger volt így hát én mellette egy törpének néztem ki. Az igazgató nő köszöntötte a diákokat és üdvözölt minket 9. osztályosokat. Majd két 11.-es tanuló kiosztott a lányoknak az egyen sálat ami kék színű volt, a fiúknak pedig nyak kendőt ami szintén kék volt. Az iskola jelképe díszített rajta. A tanulók miután elvégezték feladataikat, beálltak a saját osztályukhoz.
Az igazgató nő elmondott egy halomnyi szöveget. Majd az osztályfőnök vezetésével el vonultunk a leendő osztálytermünkbe.
-Ülsz mellém.- dünnyögte a szobatársam.
-Persze.-súgtam vissza.
Amint elértük a termet mindenki elfoglalta a leendő helyét. Mi az ablak felőli utolsó előtti padban telepedtünk le. A tanár mindenkinek kiadta a könyveket. Lediktálta az órarendünket. Beszélt a házirendről és minden egyéb fontos dologról. Majd következett a bemutatkozás.
A mi padsorunk kezdte az utolsó padban ülővel. A lány szépen el mondta a nevét és néhány tulajdonságait. Majd a tanár rám mutatott. Zavarban voltam, ki kellet mennem a tanárnő mellé ahol mindenki tökéletesen lát. Kicsit megfagyott bennem a vér. Láttam hogy mindenki engem bámul. Leblokkoltam. Pánikba estem. Már kb 2 perce ácsorogtam mikor a tanárnő megbökött. Feleszméltem.
-Mutatkozzon be kedves.-mondta a tanárnő.
-Sziasztok.-mondtam.-A nevem Takashi Minori..-mondtam.
-tegyetek fel neki kérdéseket.-mondta a tanárnő.
Az egyik fiú szólalt meg.
-Mi a hobbid?.-kérdezte kedvesen.
- Hát általában gördeszkázom, de a bmx sem akadály, nah meg rajzolni is szoktam.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.
Következett a másik kérdés egy lánytól.
-Miért ilyen a hajad? Nem zavar hogy eltakarja a fél arcod?.-kérdezte.
Igaz hogy ez egyszerre két kérdés volt és pont azok amikre nem szívesen válaszoltam.
- Hát a hajam az a stílusomhoz tartozik. Az hogy eltakarja a fél arcom, nem zavar sőt kifejezettem utálom ha nincs ott-próbáltam elkerülni a tényleges választ.
Majd egy srác ismét kérdezett.
-Milyen a stílusod?-gondoltam ez már alapból leesett mindenkinek a fekete szerelésemről a szembe lógó hajamról és a bakancsomról.
-Hát...Emo.-mondtam akadozva.
Mindenki elkezdett ámulni és bámulni.-
Azt hiszem ennyi elég volt.-mondtam a tanárnőnek, aki biccentett hogy elmehetek  a helyemre.
Most a szobatársam következett, ami elég jól jött mert mióta találkoztunk a nevét nem volt képes kinyögni. A srác kivonult az osztály elé. - A nevem Akatsuki Haku.-mondta.-Stílusom szintén emo, mint a mellettem ülő Minorinak. Én szintén szeretek deszkázni és bmx-ezni.-megfagytam.
Úgy bámultam mint valami istenséget, nem gondoltam volna hogy ugyan azokat szereti mint én. Ráadásul még helyes is, az utóbbi gondolatot kiűztem a fejemből. A srác tekintete beleolvadt az enyémbe. Amikor éreztem hogy a hasam bizseregni kezdett elrántottam a tekintetem.
A srác mintha transzból esett volna ki bólintott a tanárnak hogy ennyi volt. Majd Haku is vissza kóborolt mellém.
-Miért bámultál annyira?.-kérdezte.
-Semmi semmi.-dünnyögtem.
A többiek is bemutatkoztak. Nem igazán érdekelt. Amikor mindenki végzett a bemutatkozással a tanárnő elmondta hogy nem minden óránk itt lesz, tehát vigyünk mindig mindent magunkkal. 12:30- kor végeztünk majd elmentünk ebédelni a szobatársammal.
Leültünk egymással szemben, majd ettünk pár falatot és úgy döntöttünk hogy amit a szobában lévő kis hűtő tartogat számunkra sokkal vonzóbb. Majd leadtunk a tálcánkat és elmentünk. A táskámat alig bírtam el.
-Segítsek?-kérdezte Haku.
- Ne!.-förmedtem rá.- utálom ha segítenek.-mondtam és a járdát kezdtem bámulni.
Hirtelen meg botlottam egy repedésben és pofára estem, bele egy halom törött üvegbe. Hál istennek a ruhámnak nem lett baja. Amikor Haku segített fel állni, valami folyó dolgot éreztem az arcomon, Haku pedig le blokkolt. Megérintettem a fejem ahol sajgott és amikor megnyomtam elájultam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a szobámban ébredtem. A hajam össze volt kötve a frufrum el volt csatolva. Belenéztem a tükrömbe és láttam fejemen a hatalmas sebet amiből kisebb szilánk darabkák álltak ki. Hirtelen ki nyílt az ajtó.
- Ne piszkáld.-förmedt rám Haku. Én azonnal leraktam a kezem.- Feküdj hátra!- utasított.
Én mit sem ellenkezve hátradőltem. Ő is leült majd a fejemet az ölébe tette. A kis lámpát az ágyam mellet az arcomba irányította hogy lássa a szilánkokat. Kezdtem zavarba jönni hogy az ölében van a fejem és hogy azokkal a puha ujjaival hozzám ér. Az érintése gyengéd volt. -Fájni fog.-közölte Haku.
-Gondolom.- mondtam egy mosollyal.
Lefertőtlenítette a szemöldök csipeszt  majd egyesével szedegette ki a szilánkokat. Néha sziszegtem, néha összeszorítottam a fogam, máskor pedig az öklömet.
-Készen van.-közölte velem egy kis mosollyal.
Rá rakott egy nagy sebtapaszt meg minden ilyen elsősegélyes dolgot ami segíthet. Felkeltem.
- Haku...-kezdtem.-Te....te..te is olyan emo vagy mint én?.-kérdeztem és zavartam piszkáltam a szoknyámat.
- Öhm, igen, de ez miért olyan meglepő?.-kérdezte.
Nem válaszoltam rá. Mivel már nem érdekelt hogy fiú ezért elkezdtem vetkőzni.
-Hééé!.-kiáltott.-mit csinálsz?.-kérdezte.
-Megyek fürdeni.-válaszoltam.
Amikor melltartóhoz és a bugyihoz értem magamra tekertem a törölközőt és levettem a bugyim, és a melltartóm is leküszködtem valahogy. Szegény srác megint orvérzésben fuldokolt.
- Miért csinálod ezt olyan vonzó vagy.-kiabált szegény tiszta véresen.
- Ez van.-nyújtottam ki a nyelvem majd a tusfürdőmet lekapva a polcról elsuhantam mellette, ki a szobából. Be siettem a fürdőbe és beálltam a tus alá. Teljesen megengedtem a forró vizet meg egy picit a hideget is.
Tökéletesen eltaláltam azt a víz hőmérsékletet amit kedveltem. Nyomtam a tenyerembe egy kis tusfürdőt majd lecsutakoltam magam. Még egy kicsit locsoltam magam, majd elzártam és magamra tekertem a törölközőt. Vizesen bevánszorogtam a szobába.
Szegény Haku csak fogta a törölközőjét meg a boxerját és kirohant vérző orral. Én ledobtam magamról a törölközőt és a bugyimat kezdtem keresni meg a pizsimet.Az ajtón hirtelen Haku lépet be mert a tusfürdőjét bent hagyta.
-Áhhhhhh.-sikítottam reflexből, mire Haku vérző orral eldőlt.
Gyorsan magamra kaptam a bugyim és a pizsipólómat majd odamentem hozzá.
- Haku...kelj fel-pofon vágtam, mire magához tért.
Nem szólt semmit csak kiment. Amikor becsukta az ajtót, elkezdtem elpakolni a cuccaim és  amint végeztem behuppantam a fekete ágyamba. Betakaróztam és oldalra fordulva gyorsan álomba merültem volna, ha nem hasít be a sebem.
Lassan de biztosan álomba merültem. Pár óra múlva felkeltem arra hogy szomjas vagyok.
Haku már akkor az ágyában volt és aludt, a takarója a földön, ő pedig az ágyon kiterülve. Végignéztem a srácon és megakadt a szemem.
-Merevedés.-Állapítottam meg.
Gyorsan rádobtam a takarót. Éppen álmodhatott valamit mikor elkapta a karom és magához rántott. Én próbáltam kiszabadulni.
- Ez reménytelen.-motyogtam, mire fordult egyet és már nem fogta a kezem.
El somfordáltam a kicsi hűtőhöz ami a szobánk egyik sarkába bedugva állt. Kivettem a hideg bubis vizet, ittam pár kortyot, majd visszamentem és lefeküdtem. Egy kicsit bámultam a srácot majd elaludtam.

Beköltözés

A nyári szünet utolsó napja jött el. Nem a legboldogabb utolsó hetem volt. A barátom megcsalt és rajtakaptam. Sírva üvöltöttem vele és hagytam el. Összetörtem. 
Megpróbáltam a mai nap boldog lenni. 
Kívülről sikerült, de belűről romokban hevert a szívem. Nyolc óra felé felöltöztem és előkotorásztam a nyári munkában összeszedett pénzem hogy bevásároljak a suli kezdésére és vegyek egy bőröndöt, na meg jó sok ruhát.
Amint megtaláltam a fekete pénztárcám fogtam magam és elindultam. Bezártam az ajtómat majd leszaladtam az emeletről és a külső ajtókat is bezártam. 
Jah igen egyedül élek már lassan 5 éve. A családom itt hagyott ebben a nagy házban egyedül, pénz nélkül, élet nélkül. De ez most nem fontos. 
Megláttam a kedvenc rocker butikom és beszaladtam. Vettem egy fekete Black Veil Brides-es bőröndöt és egy csomó fekete cuccot. A bőröndöt húzni kezdtem míg el nem sétáltam a fodrászat előtt  Megálltam, majd belekukkantottam a pénztárcámba. 
Persze volt még rengeteg pénzem. Fogtam magam és elhatároztam hogy levágatom a combomig érő hosszú fekete hajam és be is festetem.
Bementem. Beszéltem a fodrásszal és azt mondta hogy levágja és be is festi. Pár óra alatt megtépett, vállig érő frufrus hajjal (ami mellesleg kék) sétáltam tovább hogy megvegyem a sulis cuccaim.
Nem sokkal 10 óra előtt értem oda a boltba. Megálltam és elgondolkoztam azon hogy táskát vegyek elõbb vagy a tanszereket. Vállat vontam és beszáguldottam a táskás boltba.
Kinézem magamnak egy fekete táskát amin a második kedvenc bandám a BMTH szerepelt. Nem volt olcsó de így is rengeteg pénzem maradt. 
Össze-vissza szaladgáltam a boltban mire minden tanszert összeszedtem. Volt vagy dél mire kiszabadultam onnan.
Mikor végeztem felnéztem az égre, majd egy kicsit szusszantam. Hazafelé húztam a cuccaim és mire hazaértem azt hittem megdöglök. Nagy nehezen előkerestem a kulcsom és szinte beestem a jó hűvös házba. Felcipeltem az emeletre a cuccaim.
Ott is az ajtó nyitással szarakodtam. Lehajítottam mindent és ledőltem az ágyra, a bátyámról volt egy képem azt nézegettem és feltörtek az emlékeim.
Elkezdtem sírni. Nagyon hiányzott a bátyám, a családom többi tagja nem,de ő volt aki szeretett és vigyázott rám. Körülbelül három órát bőghettem mire feleszméltem hogy fel kéne cuccolnom, és elindulni. Néhány dolgot még begyömöszöltem a bőröndbe, majd mielőtt kiléptem volna a kapun bekapcsoltam a biztonsági rendszert. Most már elindulhattam a vonatállomásra.
Szinte futottam hogy elérjem a vonatomat. Felpattantam rá és bevágódtam egy kabinba.. Ránéztem a telefonomra, mennyi idő van odaérni a kollégiumhoz. Még rengeteg.
Kaját nem hoztam de hála istennek olyan puccos vonatra szálltam ahol van wi-fi és büfé is.
Rácsatlakoztam a netre és töltöttem le pár képet amit majd lerajzolok. 
A gyomrom kordult egy nagyot. Gyorsan elszaladtam a büfébe és vettem colat meg hamburgert. Visszasétálva összeütköztem egy eléggé helyes sráccal, de a hamburgerem a ruhámon landolt.
 -Jajj, bocsánat.- mondta a srác. 
-Ugyan, semmiség.- mondtam miközben felkeltem. 
-Nem tudnál nekem segíteni.-kérdezte a fiú aránylag kedvesen.
-Szívesen segítek, miben kellene.-mondtam közömbösen.
- Hát nem találtam egy kabint sem ahova beférnének a csomagjaim is és én is.-felelte. Elgondolkoztam. Az én kabinomba rengeteg hely van még,hisz egyedül vagyok.
-Hát én egyedül utazom.-mormogtam.
-Esetleg utazhatok veled?- kérdezte, mire én csak vállat vontam.
- Felõllem. 
Elindultam csupa hamburgeresen a kabinomhoz a srác pedig követett. Kinyitottam az ajtót és bementem.
Mind ketten leültünk. Hulla csönd volt a kabinban. Közben levettem a hamburgeres dzsekimet és összecsomagoltam egy szatyorba, majd beledobtam a bőröndömbe.
Elővettem egy rajzlapot ,egy ceruzát és egy radírt nah meg a rajztáblát hogy rajzolni is tudjak valamin. Gondolkoztam, majd elkezdtem a mûvem. Pár óra elteltével be  is fejeztem a rajzot.
Elraktam mindent. A srác még mindig ott kuksolt és a telefonját nyomkodta. Elővetem én is majd megnéztem hol vagyunk. A telefon azt írta még 15 perc és elérkezünk a kollégium elé.  Abban a pár percben az ablakon bámultam kifelé.
A vonat megállt a srác feleszmélt és elkezdett szedelőzködni. Értetlenkedve én is elkezdtem összeszedni a cuccaim. Láttam a fiú is eléggé meglepődött hogy én is itt szállok le.
-Te is ide jössz?- kérdezte a fiú miközben kinyitotta az ajtót. 
- Öhmm igen.-motyogtam. 
A srác ezek után nem szólt semmit csak leszállt a vonatról, és elindult a kollégium épülete felé. Én csak mentem utána. Bementünk a tanáriba ahol lejelentkeztünk, bemutatkoztunk.
Azon csodálkoztam hogy egy szobába raktak minket. Aztán tájékoztattak, hogy mi vagyunk csak vegyesen mert máshol már nincs hely. 
A 213-as szoba lett a miénk. Négy ágyas de minden szobába csak ketten lehettek. Felmentünk a negyedik emeletre és a srác kinyitotta az ajtót majd beengedett engem előre ő pedig utánam jött. 
Lepakoltam az egyik ágyra és kivettem a cuccaim. Az összes ágyneműm fekete volt fehér keresztekkel. A srác csak úgy nézett hogy milyen sok fekete cuccom van. A falakon  nem volt semmi csak egy léc szerű valami amire posztereket lehet rakni. Felraktam néhány animés és rockos posztert,közben a srác is tevékenykedett valamit de nem nagyon figyeltem rá.
A függönyt az én részemen leszedtem és lecseréltem. Ki gondolhatta volna hogy nem fekete lesz, de ezen nem keresztek hanem fehér I Hate you felíratok voltak. Pár óra alatt elkészültem a szoba részemmel ami tök fekete lett. A srác része olyan volt mint az enyém csak nem teljesen fekete. Néhol volt benne egy kis kék.
"Fura"- gondoltam."- El kéne mennem venni egy laptopot, meg lemásoltatni a kulcsot."
-Na én lelépek, lehetőleg te ne menj sehova, a kulcsot elviszem meg elmegyek laptopot venni meg kaját.-mondtam.
-Hát nekem is el kéne mennem kaját venni.-mondta a srác.
-Hát ha bírod a tempómat akkor jöhetsz velem vásárolni.-böktem oda, közben felkaptam egy másik fekete bőrdzsekit.
-Na mi lesz?
 A srác már készen állt az ajtóban. Kimentünk és bezártam az ajtót. Lementünk, kimenőt kértünk. Kaptunk két óra/harminc percet mindenre. Elmentünk gyorsan a laptop boltba és vettem egy laptopot és mellé saját internetet. Visszafelé beugrottunk egy boltba és vettünk sok-sok kaját. A bolttól nem messze volt kulcsmásolós helyiség ahol ingyen lemásolták nekünk a kulcsot. Az egyiket a srác kezébe nyomtam a másikat a jobb zsebembe raktam az eredetit pedig a szatyorba landolt.
A koleszba pontosan értünk be. Le jelentkeztünk és közölték velünk hogy hamarosan le kell tusolni, a többi lakó már megtette.
Felsétáltunk a szobánkhoz majd felkaptam a piszim meg a törölközöm a tusfürdőm és a samponom, majd elindultam fürödni. A srác pedig megvárta míg lefürdök. 
- Mehetsz fürdeni.-mondtam.
A srác elment fürdeni én pedig Beültem az ágyamba és a mellettem lévő asztal felet ettem egy keveset, majd elaludtam.
Éjfél fele felébredtem, a srác  aludt, olyan édesen feküdt ott. Kimentem wc-re majd mikor visszajöttem ismét lefeküdtem, beállítottam a telefonomat ébresztőre és ismét elaludtam.

Az új csapat tag

Egy újabb reggel jött el. Amikor felültem az ágyban Haku nem volt mellettem.  Körülnéztem de sehol sem láttam.Nagy nehezen kimásztam az ágyból, és elmentem a mosdóba. A harapás amit kaptam eléggé lassan gyógyul. Amikor kimentem a mosdóból Haku már az ágyon ült. - reggelt.-motyogtam.-Szia.-köszönt mosolyogva. Lehuppantam az ágyra.-Mikor indulunk?.-kérdeztem. Haku egy pillantást vetett rám. - Fáj a harapás?.-kérdezte miközben közelebb ült hozzám. - Nem, az az de csak már nem annyira mint amikor kaptam. - mondtam. Haku el engedte a kezem majd felkelt az ágyról és a szobában lévõ kis asztalka mellé állt.-Sajnálom, ha nem hagylak ott akkor nem történik veled semmi.- morogta és ökölbe szorította a kezét. - Haku, nyugalom , túl éltem, semmi bajom nincs.-mondtam és hátradőltem az ágyon  és a plafont bámultam. - Nem tudok megnyugodni, az én hibámból sebesültél meg.-mondta majd az asztalba csapott és az asztal eltört. -Haku , te titkolsz elõllem valamit.- kételkedni kezdtem a és elõtõrtek a tegnap este látottak és hallottak a emlékeimben. - Nem.- vágta rá még mindig eléggé dühösen. Megtapintottam a vállam és erõsebben megnyomtam, amitõl egy kicsit megindult belõlle a vér, majd közeledni kezdtem Haku felé a véres tenyeremmel. - Az nap mikor útnak indultunk, a szemeid, az a csáp, miközben a karjaidban tartottál, becsukta az ajtót, a ghoulok akikkel az éjszaka folyamán találkoztunk, az a nõ akivel elõször összefutottunk téged miért nemakart megölni, miért csak rajtam érezte az ember szagot?.- álltam meg 5 lépésnyi távolságot hagyva kettõnk közt.- Minori, ne közelíts.- morgott rám. - Haku mondd el amit eltitkolsz.-mondtam majd a jobb lábamat elõre téve elkezdtem ismét közeledni. -Minori!.-üvöltött.- Meg foglak ölni, menj és mosd meg a kezed, én nem egy jó szívû kedves srác vagyok, hanem egy szõrnyteg.- Üvöltött rám.- Nem vagy az , áruld el...áruld el mi vagy..hogy mi vagy valójában.-Mondtam majd nagyot lépve elõre az arcába nyomtam a véres kezem, mire megszorította és levette az arcárol, ám amikor belenéztem a szemébe.-Ghoul vagy.- erre el kapott egy kisebb sokk, majd megráztam a fejem és át öleltem.-Nem vagy szörnyeteg..ha az lennél már megöltél volna.-mondtam és amikor felnéztem rá könnycseppek gördültek végig az arcomon.-De az vagyok..-mondta Haku és mélyen belenézett a szemembe. Nem szóltam semmit , csak elkaptam a tekintetem és szorosan megöleltem. Pár másodpercnyi ölelkezés után el engedtem, majd leültem az ágyra.-szóval khmm galamb, megmutatod a kagunéid (csápjaid).-mondtam kíváncsi tekintettel. - Nem..-mondta miközben lesütötte a szemeit.-nem akarom hogy lásd milyen szörnyeteg vagyok.-mondta majd fejét lehajtva bámulni kezdte a padlót.Nem feszegetve inkább a témát hátradõltem az ágyon. - Miért nem végeztél már velem?.-kérdeztem a plafont bámulva. -õszintén?...Magam sem tudom, de valamiért képtelen voltam végezni veled már első nap, mintha a szívem meg állt volna mikor rád borítottam a kajád a vonaton, és amikor a szemembe néztél, mintha kitépted volna a szívem.-Mondta majd Hirtelen fölöttem feküdt és csak a gyönyörű szemeit láttam ahogy csillognak.- Tehát valójában kedvelsz engem?.-kérdeztem miközben végig simítottam az arcát. - Döntsd el te.-mondta majd egy hirtelen csókot nyomott az ajkamra. Én meglepetten lehunytam a szemem és visszacsókoltam, majd elhúzta a fejét és mélyen a szemembe nézett.-Sajná..-nem hagytam hogy befejezze, lerántottam a fejét és  megcsókoltam.A fájdalom szakította félbe a csókunkat.-Azt a kurva.-rántottam el a fejem és szorítottam a sebesült vállamba. Haku azonnal mellém ült, majd engem is fel ültetett. csak szorítottam a vállam, de már eléggé vérzett és a kezemen is a vér csordult le. Rá pillantottam Hakura akinek a szemei hát hogy is mondjam...ghoulosak voltak. A pupillája vörösen csillogott és a szem fehérje pedig fekete volt. A vérző vállam bámulta. -Haku..jól vagy.-nyögtem a fájdalomtól. Haku mintha transzba esett volna. Én lassan elkezdtem lemászni az ágyról, Haku pedig a szemeivel követett. - Haku szólalj már meg.-mondtam amikor lemásztam az ágyról. Haku még mindig mintha elvarázsolt állapotban lett volna. -Haku meg rémülök tőled.- mondtam és hátrálni kezdtem amikor hirtelen elém állt és megfogta a karom, és úgy szorította hogy fájt. - Haku ez fáj, engedj el.-mondtam miközben próbáltam elhúzni a kezem a szorításából. Haku nem reagált semmire, csak szorongatott. Én rángattam a kezem de nem mentem vele semmire, majd behúztam neki azzal a kezemmel ami véres volt.-Engedj már el.-üvöltöttem és az öklömet az arcába mélyesztettem. Amikor elhúztam az öklömet és õ egyenesbe helyezte fejét, megfogott és a falnak vágott, szerencsére nem omlott be. A fejem viszont fájni kezdett  és megszédûltem. A látásom is homályosult. Haku elkezdett felém közeledni. A szívverésem felgyorsult a lélegzetemmel együtt. A fiú elém guggolt majd közel hajolt és a világ elsötétült. Felriadtam. Mintha egy rém álomból ébredtem volna. Amikor felültem a fájdalom kicsit bele nyílalt a karomba.  Azonnal odatettem a kezem. -Be van kötve-lepődtem meg. Körülnéztem a szobába de senkit nem láttam, amikor arrébb ültem, megpillantottam mellettem egy levelet. Haku irta.~Kedves Minori, sajnálom amit tettem veled, nem akartalak bántani csak az ösztöneim, ne aggódj, visszajövök, csak van pár dolgom, addig pihenj  és kérlek ne piszkáld a sebesült karod~Mikor befejeztem az olvasást el mosolyodtam. Visszatettem a papírt az ágyra, majd én is visszadőltem. Nem voltam álmos, igy hát csak a plafont bámultam. Pár óra elteltével Haku betoppant.-Szija.-mondta nagy kedvel amikor belépett az ajtón.-szia.-mosolyogtam és fel ültem. Le huppant mellém.-Jobban vagy?.-kérdezte és a karomat nézte,hogy át ázott-e a kötés, de nem.-Igen már nem is fáj a kezem .-mosolyogtam rá.-köszi hogy el láttad.-mondtam majd egy hirtelen puszit nyomtam az arcára, mire õ teljesen elpirult. Ez után pár másodperces csönd honolt a szobában. Ki más szólalhatott volna meg, mint én.- Lassan indulhatunk.-mondtam.-Nem megyünk mi sehová, délután 2 óra van.-mondta az órára mutatva a falon.-Jééé itt van óra.-vakartam meg a fejem mint valami szõke picsa.- Észre sem vettem.-mondtam.-De sötétedés előtt el kéne jutni a 15 km-re lévő falucskába.-dünnyögtem.-Mivel már tudod mi vagyok, így megvédhetlek anélkül hogy el ájulnál vagy el kellene rejteni.-mosolygott rám.-Remek.-puffogtam, majd kimásztam az ágyból. Furcsálltam Haku "stírölő" tekintetét és a hűvös levegőt a bőrömön. A tekintetem végig futott magamon. Egy szál fehérneműben álltam a szobában. - Hogy a picsába vagyok fehér neműben, Haku ne nézz ide.-kezdtem el mindent felé hajigálni ami a közelemben volt.-Ne nézz ide..-üvöltöttem. Haku már a takaró alatt volt és nem nézett. befejeztem a dobálózást, majd ismét végignéztem magamon. Tele voltam lila fogásnyomokkal, szorításokkal, csíkokkal vér aláfutásokkal. A vállamon a bekötött harapást néztem. A kötés már nem volt véres, le vettem és a seb már alig látszódott, pedig mielőtt eszméletemet vesztettem volna még fel is feszítettem.-Felöltöztél már Minori?.-kérdezte Haku.-Nem.-válaszoltam egy olyan semmitmondó hangnemben. Ahogy néztem magamon a foltokat gondolkodtam, megpróbáltam felidézni mi történt közvetlen az ájulásom előtt. - Áhh.-hasított bele a fejembe a fájdalom és térdre rogytam. Haku előjött a takaró alól  majd odasietett hozzám és leguggolt..-Minori mi van veled.-értetlenkedett.-Áhhh!!!! Széthasad a fejem.-üvöltöttem, pár percig még üvöltöztem, majd erőtlenül fel álltam és elmentem az ágyhoz ami alatt volt egy kés, fogtam.-Minori mit akarsz azzal tedd le.-állt fel Haku de nem mozdult el. Rá néztem, a tekintetem üveges volt, vörös színű de üveges. A tekintetem semmit nem mondott, mintha csak egy test lettem volna lélek nélkül.- Minori tedd azt le.-emelte fel a hangját Haku. Csak tovább néztem a fiút, a kést két kézzel a magasba emeltem.-Minori.-indult meg haku felém és a az egyik Kagunéja-t nyújtotta , de én nagy lendülettel magamba döftem a kést. A testemből elszállt az erő és nem tartott a lábamon semmi, kivéve Haku kaguneja ami megfogott. a kés leesett a földre. A vér csak úgy ömlött belőlem. Haku a kagunéjával tartott meg és ő maga előttem állt.-Miért tetted?!? -Üvöltött. Nem válaszoltam. Köhögtem egyet és vér is jött. Utolsó erőmmel egy mosolyt vetettem rá.-Minori!!.-üvöltött.-Nem..nem mehetsz csak így el, te egy vámpír vagy, nem halhatsz meg.Minori!.-üvöltött és könnyek gördültek végig az arcán.Magát hibáztatta, saját magát gyötörte azzal a gondolattal hogy az ő hibájából haltam meg. A testem ott feküdt az ágyon. Haku teljesen magába fordulva ült mellettem. Eltelt egy óra , és a sebem begyógyult, a szívem pedig hatalmasat dobbant, a testem újra kapott levegőt és ezt köhögéssel jeleztem. Haku felpillantott és mintha felcsillant volna a szeme.-Minori...nem haltál meg?.-kérdezte.- Te buta persze hogy nem, nem tudok meghalni még ha nem is vagyok rendes vámpír.-mosolyogtam és vakartam a fejem.-Baka!.-üvöltött le.-Rohadtul megijedtem.-mondta Haku miközben átölelt.-Nyugodj meg itt vagyok.-mondtam a fejét simogatva.-De most már ideje lenne felöltöznöm és útnak indulnunk. -mondtam majd eltoltam magamtól.-Menni akarsz?.-kérdezte Haku.-Igen, meg kell találnom a bátyám.-mondtam miközben felvettem egy pólót. - Végül is már tudod mi vagyok, megtudlak védeni.-mondta Haku.-Nem kell megvédeni, magamat is meg tudom védeni...-mondtam miközben egy nadrágot rángattam magamra majd elkezdtem pakolni a táskába vissza.Amikor végre sikerült teljesen elkészülnöm, elindultunk. Haku elintézte a recepcióssal a dolgokat majd kiléptünk a hotelbol. Már hosszú ideje hogy gyalogoltunk, mikor egy lány jelent meg előttünk, közepes hosszúságú fehér haja volt. -Szerbusz Haku.-mondta a lány.-ki ez a falat lányka melletted.-mutatott rám.-Shizuya, rég láttalak.-mondta Haku.-Ez a falat lány pedig Minori.-mondta.-Csá.-löktem oda.-Shizuya, mit akarsz?.-kérdezte Haku a lánytól. A lány megvonta a vállát.- Kidobtak a csapatból mert túlságosan sok területet hódítottam meg, ha lehet így fogalmazni és túl erősnek bizonyultam.-mondta.-Vagy is hozzám/hozzánk akarsz csatlakozni?.-kérdezte haku.-De hát akkor te is ghoul vagy.-mondtam.-Igen ghoul vagyok, és ha lehetséges akkor csatlakoznék-Ha nem hátráltatsz minket jöhetsz.-mondtam.-Felőllem.-közölte haku. A kis csapatunk most már három tagra bővült. Egy cuki fiu, egy emo lány és egy gyönyörű ghoul lányra. Nekivágva a sötétségnek gyalogoltunk és beszélgettünk. Sok minden kiderült a lányról és Hakurol is, ők testvér ként kezelték egymást csak mikor Haku elvált a csapatól, megromlott a kapcsolatuk. Elértük az aktuális város kikötőjét majd felszáltunk egy hajóra le foglaltunk egy szobát és betelepedtünk oda. A hajó pont a bátyám tartózkodási helye felé tartott. Kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége.Gondoltam erre majd elaludtam..

A keresés kezdete 1 nap

Reggel. Álmomban nem találkoztam a bátyámmal az éjszaka során. Többször felriadtam és elsírtam magam. Haku mindig fent volt mikor felkeltem. Aggódott, akar hányszor meglátott fel ülni megölelgetett majd meg csókolta a homlokom és visszafektetett. A levegőm nem akadt el még. Elkezdtem öltözködni, és hát kicsi gyorsabban mozogtam.-Fura.-álltam meg teljesen készen. Megnéztem a naptárt. Ma még csak 16-a van nem ma lesz a szülinapom. Ekkor döbbentem rá. Már csak egy hét, egy hét és szörnyeteg leszek, meg kell találnom a bátyám. -Haku!, nem megyek suliba.-mondtam majd elmentem meghánytatni magam. Haku szaladt utánam. A mosdóba nem jöhetett be,de hallotta a hangokat.-Bolond, ne tedd.-üvöltött. Amikor kihánytam minden bennem lévő ételt, folyadékot, sikerült el indulnom kifelé. Haku közben üvöltözött. Néhányan kinéztek a szobákból. Amikor kiértem, megbotlottam a küszöbön és megfejeltem az ajtó félfát. Haku miután megpillantotta a véres fejem, felkapott és be vitt a szobába, mivel homályosan láttam, nem értettem hogy mi volt az a vörös csáp szerű valami ami hatalmas, de mégsem akkora erővel hogy kiszakítsa az ajtót, csapta be. Amikor Haku arcára pillantottam, a szeme, valahogy mások voltak, de homályosan láttam. Majd teljesen elsötétült minden. Fel riadtam, hirtelen hideg vizes dolgot éreztem a homlokomon. Amikor kitisztult a látásom az egyik nevelő hölgyet láttam meg. -rendben vagy?.-kérdezte a nevelő., közben fel ültem és Hakut pillantottam meg a másik ágyon feküdve bekötözve a testét.- Mi...mi..történt vele?.-megrémültem, mintha a szívem elkezdték volna szorongatni. Nem tudom mi történt vele, valószínűleg a nevelő sem tudja így hát felesleges is volt megkérdeztem.- nem tudom, amikor le jött szólni hogy te rosszul vagy mondtam neki hogy 10 perc és megyek, közben ő feljött és amikor felértem a földön fekve találtam rá véresen, és hát bekötöztem a sebeit de már pár órája eszméletlenek vagytok.-felelte a hölgy- Haku.-mentem az ágy mellé.-tanárnő kérem menjen ki.-mondtam.-már jól vagyok.A nevelő tanárnő ki ment én pedig sírva az ágya mellé ültem.- nem veszíthetlek el, pont most van szükségem  rád.-miközben ezeket mondtam a könnyeim rá cseppentek a kezére amitől felébred.-hmm.-nézett rám.-mi ez a kötés.-tapogatta végig a testét majd leszakította.- Te baka...pihenned kell.-kiabáltam könnyes arccal.  - Miért sírtál?.-kérdezte.-Miattad de hülye.-mondtam a kezembe temetve az arcom.- Engem ne félts.- húzott maga mellé.- de igen is féltelek, a bátyám után te vagy az első fiú akit közel engedtem magamhoz, persze a bátyám csak a bátyám, de de nagyon fontos volt, a mindenem volt, majd mikor eltűnt, nem tudtam mit kezdeni az életemmel.-mondtam sírva hozzá bújva.szorosan magához ölelt. Majd megjelentek azok a képek előttem amilyennek láttam el ájulásom előtt.-Haku?..-húzódtam el tőle.- Tessék hercegnő.-Először is, te lökött tudod kit hívj hercegnőnek te galamb, másodszor pedig mik voltak azok a csápok amik becsukták az ajtót és miért volt fekete a szem golyód és vörös a pupillád.? Haku arca mintha hirtelen elfehéredett volna.-Csak be ütötted a fejed és képzelődtél.-mondta és közben a hajam turkálta.- Haku, még ma el kell indulnunk a bátyám megtalálására.-mondtam.-de hát hercegnő, a bátyád halott, nem?.-nézet rám, én persze pufii kis vörös fejjel néztem ár ugyan is megint hercegnőnek hívott.- Te tökkel ütött idióta, meg mondtam h ne hívj hercegnőnek. TE töltött galamb.-mosolyogtam.-Akkor te meg ne hívj galambnak..-mosolygott rám.-Nah de a témára visszatérve, igen a bátyám meghalt, de álmomban meglátogatott, és el mondott nekem valami fontosat...-Mit?.- hát ez eléggé bizarr dolog...-De mondd.-nézett rám.-de Haku, nagyon hogy is mondjam az én dolgom.-kezdett remegni a hangom.-az istenért mondd már...-nem.- de.-nem.-de-mondta.-neem na-böktem oda.- Nyögd már ki basszus, ha nem mondod el hercegnő leszel.-mondta.-nah jó te galamb. Az van hogy amint betöltöm a 16-ot egy szörnyeteg leszek, egy olyan szörny aki vámpír de olyan képességem lesz hogy vissza tudom hozni a halottakat az életbe és a bátyám ezt álmomban közölte velem, a születés napom pedig a jövőhéten van..-mondtam.- nem akartam hogy tudd.... hogy egy szörnyeteg leszek.-mondtam, szomorúan nézve rá.- semmi baj.-simította végig az arcom.-nem leszel szörny, vannak..nálad..sokkal..veszélyesebb és gyilkosabb természetű szörnyek..-mondta Haku a szemembe nézve.- Jahh, igen...a ghoulok..-mondtam oldalra fordítva a fejem. Haku el engedte az arcom és  az ablak elé állt. Mellé álltam törpe méretemmel.-mondd Haku, te találkoztál már ghoulokkal.-kérdeztem. Haku megdermedt, nem mondott semmit csak bámult kifelé.Pár perc után megszólalt.-Nem, és meg foglak tőlük védeni.-nézett rám határozottan. Csak elmosolyodtam. Lassan besötétedett mire összepakoltuk a szükséges dolgokat. -Indulhatunk?.-néztem rá Hakura. Ő csak bólintott
Felvettük a cipőinket és elindultunk. Út közben találkoztunk pár kollégistával. Mintha ott se lettek volna, úgy haladtunk el mellettük. Az egyik vész kijáraton mentünk ki. Az éjszaka tele van veszéllyel.-mondta Haku.-biztos hogy most akarsz mászkálni?.-kérdezte.-nem érdekelnek az éjszaka gonosz teremtményei.-mondtam és csak gyalogoltam. Már egy ideje gyalogoltunk, de én még mindig energiával teli voltam. Haku megfogta a vállam.-Bújj el a konténerek mögé.-utasított. Furcsán rá néztem majd hallgatva rá elbújtam. -Haku-san.-hallottam egy női hangot.-Rég találkoztunk, nem hoztál nekem vacsorát?.-kérdezte a nő. A vacsora szón kicsit elgondolkodtam.-Mit akarsz te a vacsorával, így is túl sokat ettél.-Mondta Haku flegma hanggal.-Chhhchch..Egy hölgynek ilyet mondani.-mondta a nő. Volt egy kis rés a konténerek közt ahonnan pont ráláttam  nőre. Hosszú szőke haja volt. A szemei..a szemei...Jézus..egy ghoul..Haku meg fog halni. Amikor visszahajoltam bekúrtam a térdem és egy kicsit hangos volt.-Mi volt ez.- Kíváncsiskodott a nő majd nagy sóhajt hallottam.- Még is hoztál nekem vacsorát, isteni illata van.-elindult a nő felém. Nem láttam tisztán de mintha egy másik ghoul letépte volna a karját a nőnek a szájával, és hihetetlen gyorsasággal eltűnt a nő . Haku nem szolt nekem így gondoltam előjöhetek. Haku mintha megfagyott volna az ijedségtől, amit nem értettem mert az a nő úgy beszélt vele mintha ismerné. Amint sikerült kikászálódnom a konténerek mögül. Haku odalépett mellém.- Látod az ilyenekről beszéltem.Kicsit sem érdekelt mit mondott csak felmértem az utat és elindultam. Út közben meg sem szólaltam, inkább gondolkodtam azon hogy vajon az a ghoul nő honnan ismerhette Haku-t és hogy őt miért nem támadta meg , miért csak engem akart amikor megérezte az emberi szagom, hisz Haku is ember, ember szaga van.Elmerültem ezekben a gondolatokban majd megtorpantam. A szívem összeszorult és a levegőm ismét el akadt. A földre rogytam volna ha Haku nem fog meg és tart a karjaiban. Láttam egy tavat nem olyan távol tőlünk. Rá mutattam. Haku elindult a tó felé cipelve engem. Amikor odaértünk ismét egy alak tűnt fel, gondolom egy ghoul volt. Haku beledobott a vízbe. Nem volt tul mély, körülbelül ha bele álltam volna a térdemig ért a víz. Gyorsan leértem az aljára Levegőt még mindig nem kaptam, homályosan kezdtem látni. oldalra fordítottam a fejem és amit láttam, az a ghoul egy kezet nyújtott át Hakunak, egy emberi kezet. Haku épp nyúlj érte amikor minden elsötétült. Fáztam. Erre ébredtem.Amikor kinyitottam a szemem, Haku arcát pillantottam meg. Felfedeztem hogy még mindig éjszaka van.-Haku, mi történt?.-kérdeztem.-Megint elállt a lélegzeted és összeestél.-motyogta.-Értem.-Felkeltem. -Nem akarsz pihenni?.-kérdezte. -NEM.-kiabáltam rá. - csak hátráltatni akarsz, minek vagy itt?.- üvöltöztem vele a semmi közepén.- Jó, nyugalom akkor elmegyek ha ugy tetszik.-válaszolta.-Menj csak, kit izgat.-mondtam. Haku felállt és otthagyott. - Kinek kell ez, csak folyton hátráltat. Megfogtam a cuccokat, eloltottam a tüzet és elindultam. Puffogtam órákon keresztül. -Hol a faszomba vagyok.-jelentettem ki hangosan. Hangokat hallottam. Körbenéztem de nem láttam senkit sehol.. Lassan elindultam, majd valami ledöntött a földre. Felültem de ismét nem láttam senkit.Fájt a vállam. -A kurva életbe.-üvöltöttem majd megfogtam a vérző vállam és elindultam. Egy alak feltűnt a sötétből és nekivágott a fának. -Aucchh.- álltam fel a földről. Az alak előttem termett és nekinyomott a fának. -finom kis falat vagy.-nézett végig rajtam. - Nem én vagyok az akivel te most ki akarsz kezdeni . -mondtam . - Én...hahaaa..-kacagott.-kikezdeni?.-értetlenkedett.- csak meg enni akarlak.-mondta majd amikor a szemembe nézett kiderült hogy egy ghoul.-Ti sosem esztek eleget.-mondtam majd beleharaptam a nyakába és csodálkoztam h fájt neki amikor ki téptem egy kisebb darabod. Amikor elengedett elkezdtem menekülni. - Előlem nem menekülsz..-fogta meg az egyik kagune (csápjával) a lábam és visszarántott neki az egyik fának. A csapódástól vért köptem.-Gyenge vagy, de legalább finom leszel.-mondta amikor maga elé emelt. -Nem vagyok gyenge.-Üvöltöttem. Majd sikerült kiszabadítani a lábam és sexy rúgással a levegőben pofán rúgtam.Magam sem tudtam hogy csináltam de az a lényeg hogy a ghoul elrepült az egyik fának. - Haku, hol a picsába vagy?.-kétségbe estem, hisz a vér veszteség kezdett érződni.-Itt vagyok.-mosolygott előttem egy ismerős arc.-Haku.-borultam rá.-Itt vagyok.-ölelt át.- Minori, te vérzel.-mondta.-Nem mondod basszus, egy kibaszott ghoul evett belőlem.-morogtam.-Megtámadtak?.-kérdezte, majd egy csáp ismét elragadott.-Haku!!.-ordítottam. A ghoul odaemelt maga elé és ismét megkóstolt, én pedig sokkot kapva, nem kaptam levegőt.-Engedd el.-mondta haku.- Ő az én vacsorám.-mondta a ghoul.- Izaya engedd el Minorit- Üvöltötte, és a nevén szólította a ghoult. Honnan  a rákból ismeri ez a ghoulokat. -Haku, még mindig nem tudja mi vagy valójában?.-kérdezte Izaya majd nagy kuncogásba kezdett.-Hogy bírod ki hogy ne...-el hallgatott.Majd én is kiestem a csápja szorításából és a földre estem. Nem igazán figyeltem vajon mi ölte meg, de egy hatalmas lyuk volt a gyomrában.A vérveszteség és a sérülések miatt elég nehezen álltam talpra. Oda vánszorogtam Haku-hoz. Nem szoltam semmit csak megfogtam a táskát és elindultam.-Merre mész?.-kérdezte.-A célom a bátyám nem állhatok meg csak mert megsérültem.-fecsegtem Majd kimerültem és eldőltem mint egy zsák. Haku felemelt.- Pihenned kell és el kell látnunk a sebed. Majd holnap miután felébredtél folytatjuk utunkat.-mondta.-Nem tehetem.-mondtam és kicsordult egy könnycsepp a szememből.-Ne sírj.-mosolygott Haku.-De gyenge vagyok, már rég eljuthattunk volna a tengerre ha nem ekkora ez a kurva város és nem tévedek be ebbe a kisebb erdőbe nem zavarlak el téged és áhhh gyenge vagyok..-elkezdtem bőgni. Megölöm magam.-motyogtam.-Nem...Idióta..nem vagy gyenge hisz megsebeztél egy ghoult, és nézd gyógyulásnak indultak a sebeid.-üvöltötte majd a mondata végén halkította le hangját.-Beviszlek a tó melletti motelbe már kivettem egy szobát és holnap amint felébredsz és útra készen leszünk, felszállunk a legközelebbi induló hajóra Alaszkába.-mosolygott és közben felkapta a cuccaimat.-Köszönöm Haku-sa..ma.-mondtam és nekiborulva a kezei közt el aludtam. Fel ébredtem amikor betakart és befeküdt mellém, de nagyon ki voltam merülve ezért vissza is aludtam.

Egy újabb reggel jött el. Mivel tudtam az órarendemet ezért sietve bepakoltam, nagyon  "örültem" hogy volt nulladik óránk is. Egy hulla vagyok.  Ránéztem Hakura aki nyál csorgatva a hátán horkolt. Felöltöttem magamra a kis goth ruhám. Egy pillanatig azon gondolkoztam hogy hogyan keltsem fel szerencsétlent. Inkább elmentem gyorsan fogat mosni. Közben kiötlöttem gonosz tervem. Be slisszantam a szoba ajtaján. -Haku el akarnak rabolni- Sipítottam. Haku alsó gatyájából majd ki ugrott. - Meg mentelek Minori-chan.- hősiesen beállva alsógatyában. - Haladj mert megfogdoslak.- mondtam karba tett kézzel állva. Az állásán nem változtatva a srác, rám nézett. Majd a beállása is eltűnt. - Te csak szívattál?.- kérdezte kiakadva. - Csak fel keltettelek.- Pampogtam.- Öltözz mert elkésünk.-böktem oda neki. Gyorsan felöltözött, bepakolt. A karba tett kezemen nem volt pulóver és én magam sem vettem észre, hogy ahol tegnap Haku megszorított álmában lila foltok voltak. A fiú közelebb jött, tanulmányozni kezdte a karom előrehajolva. Majd a fejét felemelve a szemembe nézett. - Mi történt a kezeddel?.-kérdezte kíváncsian. Én csak elvesztem a tekintetében. Megbökte a kezem ott ahol lila volt. -Áááááá.- eszméltem fel és reflexből elrántottam a kezem. El pirulva néztem a fiúra.- Te voltál.- mondtam a szemében elmerülve. -Én?!!?!?!?!.-egyenesedett fel és nézett le rám. - De mikor?. Nem is emlékszem hogy szorongattam a kezed, csak álmomban, ugyan is veled álmodtam.-bökte ki az utolsó mondatát véletlen.- Hát nem csak álmodtad hogy megszorongattál, ugyan is mikor betakartalak akkor megfogtad a karom és megszorítottad.- puffogtam. Na jó elég az álmokról, haladjunk mert elkésünk a nulladikról.-mondtam és felkaptam a tatyóm, de Haku még gyors el szaladt fogat mosni, addig én kivasaltam a hajam majd ő is. Ki húztam a hajvasalót és elraktam a szekrénybe. Bezártuk az ajtót és csendesen lesétáltunk a lépcsőn, majd át a suliba, ott be az ebédlőbe. El nyammogtuk a reggelinket, majd fel siettünk a terembe ahol még alig voltak. A fejeken álmosság ült ki. Mindenki ásítozott, Miközben le huppantam a helyemre el ásítottam én is magamat. Amint mindenki ideért és kezdetét vette az óra kiderült hogy szinte egy haszontalan osztályfőnöki óránk van. Mindenki a fejét fogta annyira unalmas volt az egész. Alig vártuk hogy végre ki csengessenek. Végre az isteni jel, kicsengettek és mi csak úgy özönlöttünk ki a teremből. Elindultam én is és Haku is. Elértünk a terem ajtóig majd Elakadt a lélegzetem és összeszorult a mellkasom. Nem kaptam levegőt. Elkaptam Haku karját. Nem jöttek ki hangok  számon. - Minori,mi van veled.- Ültetett le a folyosón lévő kis padra. Én csak a mellkasomat szorongattam. Pár perc után végre megindult a levegő. Nagyokat mélyeket és gyorsakat lélegeztem. - Jól vagy?.-kérdezte Haku réműlt arc kifejezéssel. - Uhum.-bólintottam.- Azt hiszem hogy jól vagyok..-kapkodni kezdtem a levegőt. A nap tovább részében Haku gondosan figyelt rám, én persze egész nap teljesen zavarban voltam. Persze a szívem örült neki hogy egész nap velem foglalkozott, ugyanakkor zavarban voltam a közelségétől. A koleszbe is gondosan haladt mellettem, a le lassult tempómat követve. Nem igen szóltunk egymáshoz. Mivel dohányoztam vacsi után elszívtam egy szál cigit a szobában, Haku viszont eltűnt, gondoltam elment vett valamit a boltban. Egy bő fél óra elteltével furcsán éreztem magam. Haku is megérkezett. A levegőt ismét lehetetlen volt magamhoz venni, ez gázabb volt mint hittem. A kezeim remegtek és a hideg is rázott. Haku ledobta a cuccokat amit hozott, majd oda szaladt hozzám.- Minori!! mi van veled?.-kérdezte a kezeimet fogdosva.  Én nem tudtam válaszolni. A levegő mintha eltűnt volna. Már kezdtem oxigén hiányában szédelegni és homályosan látni mikor meg próbáltam egy nagyon-nagy levegőt venni. Sikerült. Ismét kapkodtam a levegőt. - Jol vagy?.-kérdezte Haku kétségbe esetten. Bólintottam.- azt...hiszem..igen..-mondtam nagy levegőket véve a szavaim közt.-Pihenj le.-mondta Haku.-nem.--ellenkeztem.- Ha el alszom talán álmomban is megszűnik a levegő és akkor meg is halhatok.-mondtam.- vigyázok rád.-mondta Haku majd furcsa módon megölelt. Én csak elpirulva ültem az ágyon.-K..Kö...Köszönöm.-mondtam. Majd lefeküdtem, Haku pedig odaült az ágyam mellé. Pár perc kellet és én békésen szunyáltam. *Álom* egy fekete térben álltam, közeledni láttam egy magas fiu  alakot és amikor odaért hozzám ledöbbentem.- Bátyus.-sírva fakadtam.- Szia hugi.- állt elém a hatalmas termetével.- tényleg te vagy az?.- kérdeztem és könnyek kezdtek ömleni a szememből.- Igen én vagyok, a te bátyád.-mosolygott és neki is kicsordult néhány könnycsepp a szeméből. - Bátyus te sírsz?.-kérdeztem.- Dehogy..Baka..soha sem sírok, nem emlékszel?.-mondta mosolyogva.-Miért vagy itt?.-kérdeztem megtörölve a szemeim.- Tájékoztatni jöttem.-mondta komolyra váltva az arckifejezését-Tudod, nemsokára betöltöd a 16-ot. Ez az a kor amikor mutálódsz.-mondta.- Ki teljesedik mindened, nem csak nőies leszel, nem csak pusztán gyönyörű, hanem egy szörnyeteg egy vérszívó varázsló szörnyeteg.-lefagytam.. én szörnyeteg, vérszívó varázsló..folytatta.- A levegő megszűnése néha, majd az ájulások, a gyűlölet növekedése, az öngyilkosság amire képtelen leszel mivel maximum 1 órára halsz meg.-Csak ámultam, a könnyeim meg álltak.- Várjunk..Mi?!?!.-Én szörnyeteg ,  Öngyilkosság, ájulások, gyűlölet.-motyogtam..-Ne akadj ki velem is megtörtént. De te más vagy te egy furcsa szörnyeteg leszel, képes leszel visszahozni a halottakat az életbe, akik hozzád tartoznak majd.-mondta és ismét könny csordult ki a szeméből.- HALOTTAKAT VISSZAHOZNI??.-akadtam ki és én is sírni kezdtem, majd megöleltem.- akkor újra élhetnél, újra szerethetnélek, újra és újra megölelhetnélek.-sírtam.-Vissza akarlak kapni.-ömlöttek a könnyeim. Áruld el hol vagy, hol haltál meg, elmegyek ás megmentelek csak áruld el.-mondtam és majd belefulladtam a könnyeimbe.- messze innen, jégbe fagyva vagyok szóval az idők során nem változtam semmit, Alaszkában vagyok egy rejtett barlangban.-mondta és kezdett halványodni az alakja.-Bátyusom megtalállak.- rogytam a földre zokogva. Csak megsimogatta a fejem majd el tűnt. Felébredtem. A párnám tiszta víz volt. Haku meg ijedt azért keltett fel.-Jól vagy?.-kérdezte.El gondolkodtam ha elmondom neki hogy egy szörnyeteg leszek hamarosan, meggyűlöl.-persze csak álmodtam.-mondtam majd felkeltem.-El megyek lefürdöm.-motyogtam majd megfogtam a törölközőm és ki mentem. Lefürödtem. Bementem át öltöztem majd befeküdtem az ágyamba. Nem volt erőm beszélgetni szegény Hakuval, de láttam rajta aggódik értem. Majd elmesélem.-gondoltam majd lehunytam a szemem és elaludtam.